Az általános vita tegnap befejeződött, részletekben kezdünk elveszni éppen. Kovács Tibor, az MSZP vezérszónoka is erről beszél, persze kevésbé kritikusan.



Részkérdéseket tárgyal az államháztartási törvényt is érintve: például az adminisztráció területeit. Így például az adóügyintézés és az egyablakos rendszer össtefüggéyeit: úgy tűnik, jövő év közepétől egyszerűbbé válhat az ügyintézés (ezt amúgy is régebben szorgalmazzák az illetékesek).

Új elem az is, hogy a több vállalkozásban is érdekelt nyugdíjasok csak az egyik terület után fizetnek majd egészségügyi járulékot – gyanítjuk, a piacon forgó pénzt inkább visszafolyatnák, nem árt az.

A képviselő optimista. Nem úgy Balla György, a Fidesz vezérszónoka. A költségvetést megalapozó törvényekről tárgyalunk – épp csak azt nem tudjuk, melyik költségvetését. Október tizennyolcadikán nyújtották be a javaslatot, és ekkor vonták vissza az első költségvetést is – emlékeztet. Ilyen hektikus tervezést még nem láttunk – teszi hozzá a szokásos szurkálódást. A Fidesz mostanában főleg ezzel foglalkozik, bár Balla váratlan fordulattal megemlíti a válságot is az okok között. De persze nem az tehet mindenről. Ahogy ez a törvény sem alapoz semmit, Gyurcsány a felelős mindenért.

A szocialisták pedig persze most is megszorításokra készülnek, pedig már így is száz megtermelt forintból ötvennégyet lenyel az állam. Nem csoda, hogy nem vagyunk versenyképesek (és még a pátjához közel álló mélymagyar heccisták is inkább a mélyen lenézett tótoknál adóznak – pardon, ezt kifelejti, de biztos mondaná, a teljesen árnyalt kép kedvéért).

Védelmébe veszi a tervezet károsultjait is: szegény könyvtárosok tehetnek mindenről, meg az adót nem fizető kozmetikusok-fodrászok. Nem szereti a tervezetet, na. Sőt: kérdi, egy ilyen javaslatot meg tudnak-e jó lelkiismerettel szavazni a szocialisták.



Gondolatkísérletet javasol, keresve a felelőst (tippünk: Gyurcsány lesz az): fogadjuk el (feltéve, de nem megengedve), hogy a miniszterelnök igazat mond. Szerinte négy oka van a válságnak: túlköltekezés – ez nem az emberek (a Zemberek, a Polgárok utódjai fideszül) hibája, ők lelkesen fizetik a számláikat, mert muszáj. A felelős az állam. A Zemberek eladósodása is Gyurcsány hibája: ő bíztatta őket, mert ő beszélt jólétről, és dübörgő pumákról (az nem Kóka volt, tessék mondani?): emiatt vett fel mindenki hiteleket. Matolcsynak és fogyasztásalapú ötleteinek nyilván semmi köze az egészhez. A reformok elmaradásában lehet valami – de az átgondolt és szükséges reformokat előkészítenie és elfogadnia kormánynak és a többségnek kellett volna. A népszavazás szót nem ejti ki a számát, Szabó Zoltán szocialista képviselő folyamatosan bekurjantásokkal reagál. Színvonalas napunk lesz, az már most látható.

Hargitai János kereszténydemokrata politikus szólal fel, maradunk az eddig kerékvágásban.

Ő is a megalapozandó költségvetést keresné: melyiket is kellene? A mindig kelletlen hangon beszélő képviselő természetesen nem tartja jónak a tervezetet, és bőszen hangsúlyozza, hogy ezt a formát az Alkotmánybíróság határozata írja elő. Az önkormányzatok nehezülő helyzetével is foglalkozik, Keller Lászlóállamtitkár élénk fejcsóválása közepette – nem tetszik a kormánypárt képviselőnek a baranyai megyevezér mondókája, ez egyértelműen kiderül.



Kóka János örvendezik, hogy a politikát nem a foci szabályai szerint játsszák: már vége lenne a meccsnek. A tőzsdékre hivatkozik: a válság jól láthatóan nem érte még el mélypontját. Esett minden index, Dow Jones, Nasdaq, BUX, az internetes elbocsátásszámláló pörög – a kormánynak lépnie kellett, és meg is tette: a hitelkeretből forrásokat szabadított fel a pénzintézeteknek, Helyesen, szerinte. El kell fogadnunk, hogy messze még az alagút vége – teszi hozzá, és egy jótanáccsal szolgál: ha nem tehetjük, amit akarunk, akarjuk azt, amit tehetünk. Vége a felelőtlen néppárti ígérgetésnek, felelősen kell viselkednünk. Ha nem tesszük, magunk alatt vágjuk a fát, amin mindannyian ott gubbasztunk – tízmillióan.

Persze fájlalja, hogy sokan a liberális gazdasági doktrínát kárhoztatják, és védelmébe veszi a reformokat: ha végigcsináltuk volna őket, nem itt tartanánk. Irodalmi elemet is csempész a szövegbe: nekünk Mohács kell, mondják sokan. Úgy tűnik, tényleg.

Javaslata van: átfogóbb reform, kevesebb fűnyíróelv: erre ment rá a koalíció, ne menjen rá az ország. És bár az áhított adócsökkentésre nincs lehetőség, pozitív tendenciákat lát az elképzelésekben. Persze nem eleget.

Szapulja kicsit az APEH-et is: tekintené tán magára nézvést is kötelezőnek saját állásfoglalásait is. Emiatt is kell a reform: tűrhetetlen szerinte az állam működése. Megfordítaná a közhivatalokban is a felelősséget: a hivatal reagáljon kötelezően, ha nem, a beadvány tekintessék elfogadottnak. Ritkítaná az állami szerveket is: vagy kilencezer állami feladatot azonosítottak, ez sok. Racionalizáljunk, ez 2-300 milliárdot hozhat.

Ennek érdekében az SZDSZ bárkivel hajlandó tárgyalni – csak ne kommunikációs csata legyen, hanem érdemi valami.

Herényi Károly kérdéssel kezd: ki irányítja az országot? És elégedettek-e az illetékesek a törvénytervezettel? Ha igen, az nagy baj. Mert a politikai megrendelés nem ez volt – közli kimondottan huncutan. Sok jó ötletet látott elvérezni a bürokrácia miatt, és most is ilyesmit gyanít. A tervezet 18 törvényt hivatott módosítani, de sajna nem jobb, mint a korábbiak voltak. Fő gondja a statikus szemlélet, ami az állam működését nem lendítette előre.

Ellenzéki oldalról szokatlan felvetésekkel jön: nem kellett volna kicsinálni a reformokat, hisz a nagy valószínűséggel nyertes Fidesz mozgástere szűk lesz: nagyon mást nem tehet, mint az MSZP tenne. És akkor az ő támogatói tűnnek majd el. Márpedig ha egyértelmű a mozgástér, akkor nem kéne dafke megfúrni az ötleteket – jelenlegi helyzetünk 386 képviselő közös felelőssége.



A költségvetés elfogadása persze a kormány felelőssége – teremtse meg a szükséges többséget, ez az ő feladata.

Nagy a baj: ennyire korrekt gondolatokat ezer éve nem hallottunk a Házban. Ez vagy a Szürkületi Zóna, vagy egy párhuzamos dimenzió. Vagy mégiscsak a válság legmélye.

Keller László válaszol: emlegeti, hogy még a Fidesz is hajlamos lenne önkormányzati reformra, már ha az az ősellenség főváros lebontásával kezdődik. Sok esélyt erre nem lát az államtitkár. Úgy általában is visszautasít néhány felvetést: például a gazdagok családi pótlékával kapcsolatban – ez szerinte nem érint annyi embert, hogy valóban érdemi súlya lenne. Úgy általában azt sugallja, hogy a módosítások technikai jellegűek.

Ezzel Herényi Károly nem ért egyet: túl fontos törvényeket érint a tervezet. Kétperces odavisszamondogatások kezdődnek – esély sincs új felvetésekre.