Isten veled, Marton László

A szobrászművész életének 83. évében, hosszú szenvedés után október 5-én hunyt el.
Marton László 1925. november 5-én született Tapolcán. A budapesti képzőművészeti főiskolát 1952-ben végezte el Pátzay Pál és Ferenczy Béni tanítványaként. Alkotásai kezdettől fogva inkább a hagyományos figurális szobrászat tradíciójához, mintsem a progresszív irányzatokhoz kapcsolódnak. Az 1980-as évek elejétől mind nagyobb méretű, történelmi alakjait, mind zsánerszerű műveit az expresszivitás jegyeivel ruházza fel. Az újraalkotás és a rekonstruálás is szerepet kapott munkásságában, amelynek jelentős részét köztéri művei teszik ki.

Magyarország városaiban mintegy másfélszáz köztéri szobra áll. Híres, Kiskirálylány című szobra Tapolcától Tokióig emberek százezreit gyönyörködteti. Nevét és munkáit jól ismerték Párizsban, Londonban, Berlinben, Antwerpenben, a Vatikánban, sőt Kubában is.

Készített színházi jellegű alkotásokat is: Sinkovits Imre, Major Tamás és 14 más színész portréját mintázta meg. Emellett Liszt Ferenc, Görgey Artúr, Apor Vilmos, Petőfi Sándor, Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Sándor emlékére is készített szobrokat. Nemrég avatták fel Hévízen a Széchenyi Istvánt ábrázoló egészalakos műalkotását.

Marton László nevéhez fűződik még a vatikáni magyar kápolna négy domborműve, valamint számos külföldi emlékmű, köztük Antall József volt miniszterelnök zágrábi mellszobra. Található alkotása Franciaországban, Kanadában, Kubában, Németországban és Olaszországban, valamint több külföldi közgyűjteményben. Portréi, akvarelljei, kisplasztikái közül számos külföldi magángyűjtők birtokában található.

A háromszoros Munkácsy Mihály-díjas, érdemes és kiváló művész több mint fél évszázados, nemzetközileg is számon tartott művészi pályafutása elismeréseként 2003-ban részesült Kossuth-díjban. A Fővárosi Körgyűlés szeptember 25-én választotta meg Marton Lászlót Budapest díszpolgárává.