2024. április 25. - Márk

Kellemes tekerést!

A hétfői autómentes napon egy kerékpár fekszik az út közepén, gazdáját egy mentőben ápolják, ugyanis egy baleset áldozata lett. Nem, most nem egy "fúj, szemét autósok" írás következik, csak belegondoltunk, hogyan is lehetne elkerülni a hasonló jeleneteket
2008. szeptember 28. vasárnap 09:59 - Ádám Péter
Tény, hogy aki ma Budapesten biciklire pattan, az előbb vagy utóbb veszélynek teszi ki magát. Persze, akkor ne tegye, mondhatnánk, de nem teszünk ilyet, mivel néha napján magunk is kedvet kapunk egy jó kis tekerésre. Sőt nem bánnánk, ha minél többen tennének így. Azonban, hogy hol és hogyan, az egyáltalán nem mindegy. Nem lehet csak egyszerűen nyeregbe pattanni és hajtani, mintha a Tour de France befutóján lennénk, az autós, meg a gyalogos pedig igenis figyeljen ránk, mert hát mi bringások vagyunk a legkülönlegesebbek ebben a városban.

Hol is lehet itt biciklizni?

Ott vannak a bicikliutak. (Hol is?) Ha csak és kizárólag ezeken, a nagy részükben igencsak bizarr kerékpársávokon szeretnénk eljutni valahova, akkor meg kéne kerülnünk a fél várost, de még úgy sem jutnánk el messzire. A jelenlegi kerékpárutak zöme Budapesten nem igazán vezet sehova. Amennyiben az indulási pontunk és a célállomásunk nincs egy bringaút mentén, akkor valamikor le kell térnünk róla: begurulhatunk az autók közé, vagy rátekerhetünk a gyalogosokra. De ami valóban komoly izgalmakkal jár, az a hirtelen véget érő kerékpárút. Pl. a Bajcsy-Zsilinszky úton majdnem végigfutó bicikli út, amely a Nyugati irányában egyszer csak véget ér. Aztán nem marad más választásunk, mint a járda vagy úttest dilemmája.



A meglévő bringautakkal nem csak ez a probléma, hogy hirtelen megszűnnek létezni, hanem a kialakításuk is hagy némi kivetnivalót maga után. A járdákról leválasztott sávokon általában gyalogosok flangálnak, mivel egyrészt nem izgatja őket, hogy ott nem nekik kellene közlekedniük, másrészt pedig nem mindig lehet észrevenni, hogy az adott helyen bicikli utat alakítottak ki a város bölcsei. A járda közepén húzódik egy sárga csík, na és, kit érdekel? Ugyan néha akad egy-egy felfestett kerékpár az adott sávon valahol, de ezzel még nem tették világossá a nagyközönségnek, hogy az ott már nem gyalogút. A már említett Bajcsy-Zsilinszky úton található kerékpárúttal viszont meg volnánk elégedve, ha csak a fent említett problémája nem lenne. Ez az út egyértelműen leválasztott, oszlopokkal, eltérő színekkel jelzett, igazán szuper, csak a bámészkodó turistákat kell néha kerülgetni, de arról már senki sem tehet.

Aztán ott vannak az úttesteken kialakított kerékpársávok, pl. az Andrássy úton, a parkoló autók mellett húzódó bringaút. Tegye fel a kezét, akire még nem nyitottak rá egy kocsiajtót! Persze nem lehet csak az autóst korholni, hiszen nem valószínű, hogy direkt biciklistákra vadásznának: -Nézd ott jön egy! Most nyisd ki! Az autós jön, parkol, ajtót nyit, majd csodálkozik, hogy miért is akadt bele egy biciklista teljes menetfelszerelésben. Persze lehetne körültekintőbb, óvatosabb, bár kétségeink támadnak afelől, hogy aki nem rendszeresen parkol ott, az tisztában van egyáltalán a kerékpárút létezéséről. Amit viszont nem értünk: hogyan jutott valakinek eszébe egy ilyen konstrukció, miszerint belekerekezhetünk a nyíló ajtókba?



Állítólag 2013-ig kétezer km kerékpárút fog előbukkanni a semmiből a fővárosban. Kíváncsian várunk rájuk: vajon merre lesznek, hol érnek véget és mennyire lesznek egyáltalán használhatóak?

Az út testén

Autósok és biciklisek már születésüktől fogva utálják egymást. A buszvezetők meg mindkettőt utálják, de erről egy külön cikket lehetne írni, ezért velük most nem foglalkoznánk. Az úttesten biciklizni a legveszélyesebb. Bármennyire is lehetünk óvatosak, elég egy kis bukkanó, ami megdobja a járgányt és kész a baj. A kerékpáros lassan halad, a gépjárművezető pedig masszív anyázás után megelőzi majd. Azonban nem mindegy, hogyan teszi: ha úgymond ráhúz a szerencsétlen bringás emberre, akkor az megijed és elesik, vagy egy apró kiingás után könnyen a kocsi kerekei alatt találhatja magát. Ezért sok biciklis nem az előírtak szerint az út jobb oldalán lehúzódva halad, hanem a sáv közepén, hogy normálisan előzzék meg, vagy ha nem, akkor is legyen még helye jobbra menekülni. Ezt a megoldást annyira nem díjazzuk, bár belátjuk, hogy egy extrém előzési élmény után igencsak indokolt lehet az ilyen fajta közlekedés.

A kerékpáros ámokfutókat meg aztán igazán nem kedveljük. Azok a kétkeréken ámokfutást végrehajtó személyek (ide tartozik kb. az összes biciklis futár), akik az autók közötti szlalomozásban lelik örömüket, nemhogy nem segítik elő a bringaügyet, de náluk többet ártani senki sem lenne képes. A probléma velük nem az, hogy fogalmuk sincs a KRESZ-ről, hanem egyszerűen magasról tesznek rá.

Parkolj, ahol tudsz

Amikor sikerült aránylag épségben megérkeznünk a célállomásra, akkor rögtön szembesülhetünk azzal, hogy nincs hova kikötni a járgányt. Az elmúlt pár hónapban ugyan feltűntek városszerte egész kis pofás bicikliparkolók, de nem világos a számunkra, hogy milyen logika alapján szórták szét őket. Mindenesetre beszédes, hogy eddig még egyetlen kerékpárt sem láttunk ott parkolni. A városközpontban levő Gödör klub előtt pl. nincs ilyen újszerű létesítmény, ott a környező fákról, szobrokról lógnak le a bringák. Talán nem ártana oda telepíteni kerékpártárolókat, ahol valóban hasznát tudnánk venni.

De ha már egyszer sikerült kikötni kedvelt kerékpárunkat, akkor végigparázhatjuk azt az időt, amíg távol vagyunk tőle. A bringalopás Budapesten már egy külön üzletággá nőtte ki magát: a tolvajok külön szakosodhatnak kerékpárok eltulajdonítására, és lássuk be, nincs is nehéz dolguk. Egy vékonyabb sodronylakatot pár másodperc alatt lehet szétvágni egy jobb fémvágóval, a vastagabbikhoz sem kell fél percnél több. Ami megnyugtató biztonságot nyújthat, az a dögnehéz acéllánc vagy az U-lakat, amellyel viszont nagyon korlátozott azon objektumok száma, ahová odaköthetnénk a járművünket. Az U-lakat ugyanis igen kevés dolgot ér át. Arról már nem is beszélünk, hogy az odalakatolt biciklik - ha már nem sikerült levarázsolni róluk a lakatot - bizony sokszor hiányosak maradnak, mivel egy-egy kerék, ülés, pedál mindig könnyen leszerelhető róluk.

Nem az a célunk, hogy tömegesen áthaladjunk a városon, aztán fejünk felett lóbálhassuk a biciklinket. Mi csak azt szeretnénk igazán, hogy nyugodtan felülhessünk a kerékpárunkra és biztonságban elérhessünk oda, ahová éppen szeretnénk. Ha lehet, ne autók, gyalogosok és önjelölt bicikliversenyzők között.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Gondolataink témában
Szívesen látná Orbán Viktort köztársasági elnökként?
Szó sem lehet róla
Jobb lenne, mint miniszterelnökként
Teljesen hidegen hagy
Csak, ha nincs más elfogadható jelölt
Igen, alkalmas a posztra
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását