Belföld
Ungváry Krisztián az ügynökaktákról: Olyan nem lesz, hogy egy volt aktív besúgóról nem lesz semmilyen irat
Az ügynökakták nyilvánosságra hozatala kapcsán rögízetett fontos tudnivalókat, s reagált a fideszes propagandisták állításaira Ungváry Krisztián történész, aki szerint hazugság, hogy azért nem kellene nyilvánossá tenni az elérhető anyagokat, mert egyébként sem maradt már semmi. Ungváry szerint ugyanis messze nincs annyira jól dokumentált korszaka Magyarországnak, mint amilyen a Kádár-rendszer volt. Fontos ugyanakkor az összes vonatkozó jogszabályra tekintettel lenni, hogy ne legyen megkötve a kutatók keze. Un
„Az ügynökügy metafora: nem arról van szó, hogy megoldást hoz, ha valaki meg tud ismerni egy komplett listát. Az ügynöklista egy segédlet. Arra ad lehetőséget számunkra, hogy azt összevessük más segédletekkel, más adabázisokkal és ezekből próbáljuk meg rekonstruálni, hogy a konkrét személy pontosan mit tett vagy mit nem tett” – mondja friss podcastjében YouTube-csatornáján Ungváry Krisztián.
A történész szerint valóban lehet, hogy az esetek egy részében ez nem lesz rekonstruálható, azonban – emeli ki –
olyan egyetlen egy sem lesz, ezt garantálom, hogy valaki aktív, túlbuzgó besúgó volt és nem találunk róla az égvilágon semmit sem.
Ellenkezőleg. Ha van valaki, akiről a beszervezésen kívül nincsen igazából semmi nyom, az az esetek 98 százalékában biztos azt fogja jelenteni, hogy abból indulhatunk ki: az illető igazából nem csinált semmit. Mert nem akarta ezt a helyzetet. Mint az az ügynökök messze túlnyomó részéről elmondható.”
Van olyan fideszes érv is, hogy nagyon sok irat már eltűnt – a beszervezési dossziék nagy részben valóban megsemmisültek, de a munkadossziék még meg kell legyenek – és igazságtalansághoz vezetne, ha nyilvánosságot kapna minden. „Nos az a helyzet, hogy
a világtörténelem egyetlen korszakából sincs olyan sok irat, mint ebből.
Minden más korszakból sokkal kevesebb irat van, az ezután következőkből is. Az Orbán-rezsim a saját intézkedései jelentős részét például szóban, papír nélkül adta. Nincs a magyar történelemben még egy olyan kor, ami annyira jól dokumentált lenne, mint a szocialista korszak.” – szögezi le a történész. Ha az egyébként tényleg létező irathiányosságra hivatkozva azt mondjuk, ne legyen nyilvánosság, akkor szüntessük meg magát a történettudományt is.
A szembenézés, a nyilvánosság „alapvetően fontos dolgok; egy társadalomnak joga van megismerni a múltját, a társadalmat felnőttnek kell tekinteni. Arra kell majd tekintettel lenni, az iratok közül mi az, ami nyilvánosság esetén valóban veszélyeztetné Magyarország nemzetbiztonságát és van-e olyan benne, ami egy harmadik személy személyiségi jogait sértené.
Vannak bőven faramuciságok a meglévő jogszabályokban. A jelenleg hatályos 2003-as törvény elvileg lehetővé teszi az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) vezetőjének, hogy ha nem ért egyet egy anyag meglévő – akár például szigorúan titkos – minősítésével, akkor amiatt pereljen. Csakhogy, mint Ungváry felhívja a figyelmet, a levéltár igazgatója ezidáig „egyetlen alkalommal sem élt ezzel a lehetőséggel”. Ha perre is menne, akkor is rengeteg a korlátozás: a folyamatban ő nem hallhatja, mit válaszol pere alanya, akit pedig perel, nem hallhatja, mit mond erre a levéltár, mert a bíró csak külön-külön hallgathatja meg a feleket. Ezt a rendszert „tényleg arra találtak ki, hogy ne történjen semmi, mert az a cél, hogy semmi se történjen.” Remélhetőleg olyan jogszabály fog születni, ami nem azokat fogja büntetni, akik ahz igazságot megírják volt ügynökökről.
Magyar Péter korábban bejelentette, az ÁBTL főigazgatójával folytatott egyeztetése alapján október 22-én hozzák nyilvánosságra az ügynökaktákat. Ungváry szerint önmagában egy ilyen lista nyilvánosságra hozatala nem kíván fél évet, mert ez egy héten belül is megvalósulhatna vagy még hamarabb. „De tagadhatatlan, hogy nem csak erről, hanem az összes segédletről és ezen segédletek magyarázatairól is szó van, legalábbis remélem, ezzel együtt jobban lehet majd értelmezni ezeket az adatokat.” – mondja Ungváry.