Az Icsikava Szota építész, Maróy Ákos szoftverművész, Max Rheiner szoftver- és hardverfejlesztő művész és Kobata Kaoru grafikus közreműködésével készült projekt a biennálé területén elhelyezett mintegy 40 miniatűr szenzor működésén alapul.

Az apró szerkezetek a mért hőmérsékletre, fényre, páratartalomra és hangra vonatkozó adatokat folyamatosan továbbítják egy központi egységnek. A kapott információkból egy vetítésrendszer hozza létre azokat a virtuális tereket, amelyek azután organikusan változnak aszerint, hogy a látogatók hogyan lépnek az érzékelőkre, milyenek a fényviszonyok, a hanghatások vagy hogyan alakul a hőmérséklet.

A szecessziós magyar pavilon Maróti Géza 1909-es tervei alapján készült.
"Most először maga a pavilon épülete lett főszereplője részvételünknek" – fogalmazott megnyitóbeszédében Schneider Márta, majd megjegyezte, a Corpora in Si(gh)te projekttel konkrét és átvitt értelemben is megvalósul az idei biennálé témája, az épületen túli építészet.

"Mikor először láttam a terveket, nemigen tudtam elképzelni, hogy is fog ez működni, de Július Gyula kurátor megmutatta a projekt két tárgyként is létrejött elemét és láttam, hogy gyönyörűek" – mondta el az MTI-nek a helyszínen Schneider Márta.

"A projekt résztvevői közül először Maróy Ákossal találkoztam. Mikor bemutatta a Corpora in Si(gh)te tervét, úgy éreztem, azt feltétlenül meg kell valósítanunk" – számolt be a kezdetekről Július Gyula, a magyar kiállítás kurátora.

Július Gyula úgy vélte, mind a magyar pavilon, mind a Corpora-projekt által létrehozott struktúra az organikus építészet megjelenési formája. "A kettő között eltelt száz év, és kiderült, hogy megfigyelő-rendszereink révén beleláthatunk az anyagba. A kihelyezett érzékelők úgy működnek, mint kis darazsak, amelyek azt keresik, hol tudnak egy-egy darázsfészket felépíteni, de csak egymással kooperálva elég okosak ehhez" – számolt be az számítógép által irányított program működéséről.

Mint a kurátor elmondta, a Corpora-projekttel egy jövőképet szeretnénk felvázolni, bemutatni, milyen lehet az építészet száz év múlva. "Az idei biennálé kiírása – Odakint: Építészet az épületen túl – is hasonlóról szól, mint a mi projektünk, a nyitásról az építészet szűken vett territóriumból a társművészetek felé" – fogalmazott.

"A Corpora kéz a kézben kapcsolódik sok másik pavilon kiállításhoz, például a svájci projektben egy robot épített fel házakat" – jegyezte meg Július Gyula, majd hozzátette, a jövőben akár a doubleNegatives programja is együttműködhet nanorobotokkal, melyek a megadott paraméterek alapján maguk hozzák létre a házunkat, építész nélkül.

Mint arról az Schneider Márta az MTI-nek beszámolt, a velencei seregszemlén való hazai részvétel költsége 30 millió forint.

"Azt az építészetet mutatjuk be, amely nem egyenlő egy épület megalkotásával, ehelyett életet ad a minket körülvevő térnek, a társadalmi térnek is" – fogalmazott írott köszöntőjében a biennálé elnöke.

Paolo Baratta az építészeti kiállítássorozat idei témájára is utalt, a főkurátor, Aaron Betsky ugyanis Out There: Architecture Beyond Building (Odakint: Építészet az épületen túl) címmel írta ki a 11. Velencei Építészeti Biennálé témáját. A neves amerikai építész az épületek mögötti építészetet kívánja vizsgálni installációk, manifesztumok és a tájépítészet eszközeivel, mert "az építészet segítségével érezhetjük otthon magunkat a világban" – jelentette ki a biennálé honlapján a főkurátor.

Az emberi interakciók és a fizikai tér kölcsönhatását kutatja a magyar pavilon idei kiállítása is. A magyar-japán-svájci doubleNegatives Architecture csoport projektje 40 miniatűr szenzor segítségével mintegy behálózza a környéket. A "szuperszemek" a mért hőmérsékletre, fényre, páratartalomra és hangra vonatkozó adatokat folyamatosan továbbítják a központi egységnek, amely egy algoritmus segítségével egy magát állandóan újratervező, virtuális épületet készít.
A fesztivál egyik legszebb épületeként számontartott, szecessziós stílusban készült magyar pavilon a biennálé legrégibb kiállítási helyszínén, a Giardini-parkban épült 1909-ben; ma a finn, izraeli és olasz pavilonok veszik körül.

Utóbbiban hagyományosan a főkurátor által meghívott művészek mutatják be munkáikat. Aaron Betsky idén a 2006-os építészeti biennálé magyar kiállításának koordinátorát, Somlai-Fischer Szabolcsot is meghívta. A fiatal magyar multimédia-művész Aether Architecture című projektjének központi eleme egy visszapillantó tükrökből készült fal, amely az előtte elhaladó látogatók külsejét visszatükrözve állandóan változik, reflektálva a környezetre.

Más módon vizsgálja a mindennapokat a Csehország és Szlovákia közös pavilonjában helyet kapó zerozero untd csoport. A Sideways című projekt a szociális és gazdasági helyzetről is képet kíván adni, betekintve az emberek mindennapjaiba. Konkrétan az emberek hűtőszekrényébe: a kiállítótérben a látogatók többek között egy fiatal pár, egy többgenerációs nagycsalád vagy egy vidéki família hűtőjét kinyitva alkothat képet a háztartási eszközök tulajdonosainak életéről.

A "bőkezűséget" keresi az építészetben a francia pavilon lefordíthatatlan GeneroCité című kiállítása. Francis Lambert kurátor 100 olyan projektet választott ki, amelyek a városi terek újraértelmezését, a közösség életének megújulását segítik az építészet eszközeivel. A tervezők között olyan nagy nevek is helyet kaptak, mint Renzo Piano, Jean Nouvel vagy a Budapesten is tevékenykedő Zaha Hadid.

Szomorú aktualitása van a holland pavilon projektjének: 2008 májusában leégett a delfti egyetem építészeti kara. A tűzeset azonban alkalom arra, hogy a szakemberek újragondolják az építészet szerepét és hivatását, ezért az ArchiPhoenix című projekt alkotói elhozták "égető" kérdéseiket, hogy a biennálén találjanak rájuk válaszokat.

A társadalamat körülvevő politikai aktualitásra reflektál a pavilonnal nem rendelkező Lettország projektje, az állandó kiállítóhely hiányát ötletesen kihasználva. A kis balti nemzet gyakran érezhette magát nagyhatalmak kiszolgáltatottjának ezért különösen érzékeny az orosz "gázdiplomáciára", ezért a lett alkotók a tenger alatt a valóságban is gázvezetéket építő Oroszország és Németország pavilonjai közé fektettek egy sárgára festett gázcsövet.

Néhány nemzeti pavilon mellett főleg installációknak adnak otthont az egykori hajóépítő műhely, az Arsenale hatalmas csarnokai. Az olasz, a kínai vagy a latin-amerikai projektek mellett itt olyan érdekes kiállítások is helyet kaptak, mint az olasz főváros térképét virtuálisan újrarajzoló Roma Interrotta, de szerte a városban is számos nemzet rendezte be saját kiállítását.