A piros és lucskos ünnep hagyománya még a múlt század negyvenes éveiben nőtt ki egy barátok közötti paradicsomszüreti csatából. A környező Valencia tartomány Spanyolország veteményeskertjének számít.

A piros fiestára teherautókon szállították a túlérett muníciót, amelyet a jobbára félmeztelenre vetkőzött csatázók egy óra alatt lődöztek el egymásra leírhatatlan zűrzavar közepette. Amikor a lövedékek elfogytak és elfolytak, a polgármesteri hivatal alkalmazottai a város lakóival együtt nagy fecskendőkkel mosták le a kövezetről és a házak faláról a piros lét, a versenyzők pedig a közeli folyó partján felállított sok száz alkalmi zuhanyozóban nyerték vissza eredeti színüket.

A polgármesteri hivatal büszkén közölte, hogy idén először számos orosz is akadt, aki szerint nem rossz a paradicsom. A Tomatinát megtisztelte dobásaival az olimpiai vízilabdatornán ötödik helyen végzett spanyol csapat is - nyilván kíváncsiak voltak a megszokott vizes csatáktól igencsak eltérő folyékony élményre.