A közlekedési társaság becslései szerint, az aktív bliccelő állományt pedig az utasok harminc százaléka alkotja. Ők tehát azok, akik rendszeresen, de a legtöbb esetben sosem fizetnek a szolgáltatásért, s ezzel évente több mint 15 milliárd forintos kárt okoznak. Ennek a levét mégsem a cég issza meg leginkább, hanem azok az utasok, akik becsületesen megváltják érvényes menetjegyeiket, bérleteiket. Mert ugye senki nem gondolja egy másodpercig sem komolyan, hogy mi nem fizetjük meg a bliccelők „parádéját”. De hogyan is néz ki egy bliccelés, melyek a leggyakoribb trükkök? Mire jók a biztonsági őrök, és az ellenőrök?

Kreatív elme a magyar

Ebben az országban nagyon sok kreatív elme lakik, akik szinte minden helyzetben feltalálják magukat. Ezzel önmagában nincs is semmi baj, hiszen az egyén számára a találékonyság minden esetben pozitív dolog. A probléma ott kezdődik, amikor az egyén cselekedetei miatt, a köz kerül hátrányos helyzetbe. Valahogy így van ez a csalókkal is, akik mindenféle indokra hivatkozva nem váltanak jegyet vagy bérletet, mert inkább trükköznek. A hivatásos bliccelőktől sokszor lehet hallani, hogy majd akkor fizetnek, ha a BKV járatai tisztábbak, jobb állapotúak és még gyorsabbak lesznek. Nos, igen. A tisztasággal és a műszaki állapottal kapcsolatban van igazság, de azt ne felejtsük el, hogy a tömegközlekedés, is egy szolgáltatás, amiért fizetni kell. Akik mégis inkább a „lógást” választják azoknak számos hamisítási mód áll a rendelkezésükre.

Jegy-trükk

Az időszűkében lévő kezdők általában a jeggyel való trükközést választják. Eszerint megvásárolnak egy jegyet, majd ráhelyeznek egy régit és így teszik bele a jegykezelő automatába, majd pedig érvényesítik. A gép az alul lévő eredeti jegyet kilyukasztja, a felül lévő használtra pedig rányomja azt a számsort, amelyből az ellenőr könnyedén leolvassa a szükséges adatokat. Az utazást pedig értelemszerűen, a lyukasztott jeggyel kezdi meg, hiszen ha néhány megálló után leszáll, és kérik a jegyeket, bérleteket, akkor azt mondja az ellenőrnek, hogy rossz volt az automata, mert nem nyomtatott rá dátumot, és már megy is a dolgára. Ezt pedig annyiszor ismétli meg amennyiszer nem szégyelli, hiszen az ellenőrnek nincs lehetősége visszamenni az utassal, hogy ellenőrizze a gép „hibáját”. Közkedvelt módszer még a szakaszjeggyel való csalás is. Mint tudjuk a szakaszjegy megvásárlásával három megálló megtételére vagyunk jogosultak. Ha több megállót megyünk az adott közlekedési eszközzel és elkap az ellenőr, akkor a pótdíjazás jogos. Mégis sokan próbálkoznak ezzel.

Bérlet-simli

A bérletek esetében általában három módszer fordul elő a leggyakrabban. Az első, hogy a bérletszelvényt lefénymásolja a delikvens, majd egy régi fémcsíkot ragaszt rá, és már kész is az „érvényes” sokszorosított bérlet. Azok, akik szeretik a kreatív kézimunkákat, előszeretettel hamisítják a bérleten szereplő igazolványszámot úgy, hogy vegyi úton (alkohol, citromlé, higított hypo, benzin) eltüntetik a régi számot, és ráírják az újat. Vagy pedig egyszerűen kivágják az igazolványszámot és egy ugyanakkora csíkot ragaszt vissza. Azt persze meglepő módon sokan nem tudják, hogy ez mind okirat hamisításnak minősül, amely bűncselekmény. Arról már nem is beszélve, hogy egy rutinos ellenőr szem ezeket a minden esetben nyomot hagyó hibákat, eltéréseket, kiszúrja.

Ellenőr vagy "ellen" őr?

De mit ér az ellenőr, ha nem tud mindenhol ott lenni, mert olyan kevesen vannak? Mint már említettem az aktív állomány körülbelül 250 fő. Ha a metró viszonylatait vizsgáljuk, akkor egy nap 100 ellenőr dolgozik két szakban: 50 délelőtt és 50 délután. Akárhogy is számolunk, ez a szám nagyon kevés. Elméletben, az értelmes megoldás az lenne, ha felvennének és kiképeznének még több ellenőrt. A BKV gyakorlata ezzel szemben az, hogy a metróállomásokon dolgozó biztonsági őröket foglalkoztatják ellenőrként is, aminek semmi értelme, mert csak annyi jogköre van az őrnek, hogy megnézheti a jegyet vagy bérletet. Meg persze vissza is küldheti az utast, ha valamilyen szabálytalanságot észlel, már ha észleli. Mert az igazsághoz hozzátartozik, hogy míg egy frissen felvett jegyellenőr három hetes oktatást kap, addig egy ellenőrré avanzsált biztonsági őrrel egy napig foglalkoznak. Ezek az „ál” ellenőrök pedig nem értenek újdonsült szakmájukhoz, mivel egyrészt nincs hozzá megfelelő tudásuk, hogy mit fogadhatnak el és mit nem, másrészt pedig nem is érdekli őket. Hiszen amikor szeretnék lemenni a metró peronhoz, és előtte felmutatom a bérletemet, a legtöbb esetben meg se nézik. De a legnagyobb gond velük nem ez, hanem a magatartásuk, amire az ellenőrök rossz szemmel néznek, az utasok meg nem tudják: odamegy az utas a jegykezelő automatához, ami tényleg nem működik így nem tudja érvényesíteni a jegyét. Segítséget kér az ott álló őrtől, aki készségesen átveri úgy, hogy elkéri a jegyét, a zsebéből előhúz egy használtat és azt adja oda az utasnak, a jót meg elrakja és később eladja. Az átvert utas meg jogosan hadakozik az ellenőrökkel, amikor megállítják a jegy érvénytelensége miatt. Erre a „hathatós és képzett” munkaerőre a BKV több tízmilliós nagyságrendű összegeket dobál ki havonta. Ezek után pedig elgondolkodtató, hogy vajon ezek az ellen-őrök milyen szerződéssel dolgoznak, mert nagyrészüknél a nem létező megbízási szerződés színe lehet hogy fekete?

Egy délibáb

A megoldást a BKV szerint az elektronikus beléptető rendszer jelenthetné. Ez már 2000 óta a közlekedési társaság délibábja, amit azóta is egyfolytában csak kerget, és valószínűleg még fog is egy darabig. Az ötlet megszületésétől számítva, először 2005-re ígérték, hogy megvalósulhat a rendszer, sőt mi több, a dolgozóknak utasítást is adtak ezzel kapcsolatban. Egyelőre nemhogy eredmény, de még előkészületi lépések sem születtek ez ügyben.

Jogok és kötelességek

Az igazi problémát azonban, a tulajdonképpeni jogszabályi háttér jelenti. Sokszor úgy alkotnak meg egy utazással kapcsolatos törvényt vagy rendeletet az Országgyűlésben, hogy nem szabályozzák le az utolsó betűig. Így könnyen visszaélésre adhat jogot, amivel az adott állampolgár bolond lenne nem élni. Ilyen például az a rendelet, amely meghatározza, hogy 65 éves kor felett, személyigazolvány felmutatásával ingyen lehet utazni. Mivel nincs kikötve, hogy az igazolványban szerepeljen a magyarországi állandó lakhely, így minden uniós turista és nem turista ingyen kihasználhatja ezt. Valamint az ellenőrök státusát is jobban be kellene határolni, ugyanis az okirat hamisításon ért utashoz rendőrt kell hívni, ami nem kevés idő. A jegyellenőrök jelenleg közfeladatot ellátó személyeknek minősülnek. Ahhoz pedig, hogy a hamisítások száma csökkenjen, minden ellenőr mellé egy rendőr kellene, ami kivitelezhetetlen. Az ellenőrök pedig nem kapnak olyan jogosítványokat, amely lehetőséget adna nekik arra, hogy elkérhessék a személyi okmányokat az utastól és érdemben intézkedhessenek. Így pedig a kör már be is zárult.

A közlekedési társaság 3 milliónál is több, öt éven belüli, vagyis még érvényes esetet tart nyilván, ám a behajtásra még mindig nincs megfelelő eszköze annak ellenére, hogy a tartozásokat kiadják követeléskezelő cégeknek. A jegyellenőrök szerint általában rendes utasokkal találkoznak, akik rendelkeznek érvényes bérlettel vagy jeggyel. Mégis mindenki úgy érzi, hogy a BKV a bliccelők paradicsoma, mert valahogy minden körülmény és feltétel azt mutatja, hogy senki nem akarja elősegíteni az utasok érvényes jeggyel való közlekedését.