"Amikor először megláttam, mindjárt gyanakodni kezdtem, mert a külseje nem felelt meg egyetlen, az afrikai határozókönyvben szereplő, ilyen termetű madárénak sem - nyilatkozott Brian Schmidt madárszakértő. - Amikor azután minden nézetből összehasonlítottam a gyűjteményünkben szereplő többi fajjal, világossá vált, hogy különleges madárral van dolgunk."

Genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a csőrvégtől a farkáig 11 centiméter hosszú és 14 gramm tömegű madárka önálló fajt képvisel a rendszertanban. Az amerikai ornitológusok olajzöld hátú erdei vörösbegynek nevezték el, és a Stiphrornis pyrrholaemus latin nevet adták neki.

A faj hím egyedeinek a torka és a melle élénk narancsvörös, a hasuk sárga, a hátuk pedig olajzöld. Fejüket fekete tollak díszítik. A tojók színe hasonló, de tompább árnyalatú.

Az Európában honos vörösbegy (Erithacus rubecula) valamivel nagyobb afrikai rokonánál: átlagos testhossza 14 centiméter, tömege 20-25 gramm.

"Bár az expedíció célja nem az volt, hogy eddig ismeretlen fajokat fedezzünk föl, a gaboni lelet arról tanúskodik, hogy a természet még tartogat meglepetéseket a számunkra" - fogalmazott Schmidt.