Az ÁSZ a 2003-tól 2007-ig terjedő időszakot vizsgálta. Az összegzés szerint sem a szakképzés korszerűsítését végzők, sem a fenntartók nem látják tisztán a szakiskolai oktatás országos és helyi szintű kiadásait. Ez egyrészt a gyakori számviteli változásokra, másrészt a szakiskolai kimutatások pontatlanságára vezethető vissza, illetve arra: nem volt igény a szakmánként eltérő kiadások megismerésére és ezeknek a képzéshez biztosított állami forrásokkal való összevetésére.
Az Oktatási Minisztérium (OM) által 2003-ban elindított hároméves Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) a szakiskolák és a szakiskolákban folyó képzés megújítását célozta, az általános készségek és ismeretek fejlesztésével, a munkaerőpiacra való bejutási esélyek javításával. A program megvalósítására 13 milliárd forintot terveztek.
A program meghirdetésekor feltételezett források (OM-költségvetés, EU-s pályázati pénz) hiányában a végrehajtás forrása kizárólag az Munkaerő-piaci Alap képzési alaprésze volt. A tervezett kiadások az SZFP I-ben 7,6 milliárdot tettek ki. A tényleges felhasználás ennek 90 százaléka, 6,9 milliárd forint volt, amelynek csaknem fele a részt vevő intézmények eszközfejlesztéseként valósult meg.
A program költségvetésének évente történő megállapítása miatt az intézményeknek előzetesen nem volt információjuk a támogatásként juttatandó összegek és térítésmentesen átadott tárgyi eszközök nagyságrendjéről, az együttműködési megállapodásokban csak az elvégzendő szakmai feladatok szerepeltek.
A jelentés rögzíti, hogy a szakképzés irányítói 2005-ben pótolták korábbi mulasztásukat és a kormány elé terjesztették a - korábban az ÁSZ által is hiányolt - szakképzés-fejlesztési stratégiát, melynek végrehajtásához szükséges intézkedésekről kormányhatározat rendelkezett.
A 2013-ig szóló elképzelések kialakításába bevonták a gazdasági szereplőket is. A gazdasági kamarák képzési feladatainak szélesedésével, a szintvizsgák bevezetésével kedvezőbbek lettek a feltételek az oktatás gyakorlati jellegének erősítésére, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gondozásába került 16 szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeinek kidolgozásával a gazdaság igényeinek figyelembevételére.
A számvevőszék kitért arra is, hogy a szakiskolai fejlesztési program 2006-ban zárult első ütemének hatásvizsgálatára a helyszíni ellenőrzés befejezéséig nem került sor. A monitoring fel tudta mérni a konkrét eszközfejlesztéseket és képes volt érzékeltetni a programban részt vevő pedagógusok szemléletváltozását, de a felhasznált erőforrások hasznosulásának, a kimeneti teljesítmények változásának bemutatása elmaradt.
Ennek hiányában nem tudni, összességében javultak-e a program hatására a pályakezdő szakmunkások esélyei arra, hogy bejussanak a munkaerőpiacra, arról sem készült összefoglaló értékelés, csökkent-e a szakiskolai tanulók lemorzsolódása. Ahhoz, hogy a program hatását le lehessen mérni, az ellenőrzött fenntartók és intézmények körében áttekintették a felzárkóztatás megszervezését, a lemorzsolódás és a tanulmányi eredmények alakulását.
Az intézmények és fenntartók mintegy felénél javultak az iskolaelhagyást jelző lemorzsolódási mutatók. A tanulmányi eredményen belül a vizsgált iskolákban a 9-10. évfolyamon mutatható ki egyértelműen a bukási arányok javulása, a tanulmányi átlagok az SZFP-s 9. évfolyamokon 2-3 tizeddel magasabbak, mint ott, ahol nem vettek részt a programban.
A program végrehajtása abból a szempontból mondható sikeresnek: azok a tanulók, akik az általános iskolát nem fejezték be, felzárkóztató osztályokban egyénre szabott tanulással esélyt kaptak arra, hogy bekapcsolódjanak a szakmai képzésbe. Ezt a módszert elsősorban a programban részt vevő iskolák honosították meg, 70 százalékuk alkalmazta pedagógiai-szakmai munkájában.
A helyszíni ellenőrzések tapasztalatai alapján a szakképző intézményeket fenntartó önkormányzatok figyelmét az ÁSZ többek között a gazdasági kamarákkal, a munkaügyi szervezetekkel való kapcsolattartás erősítésének szükségességére hívta fel.
Azt javasolta, hogy a kormány tekintse át a szakképzési stratégia időarányos megvalósulását, a szakképzésért felelős szociális és munkaügyi miniszter végeztesse el az SZFP hatásvizsgálatát és az eredményeket minden szakképző intézmény számára tegyék hozzáférhetővé, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet pedig pontosítsa az eredményesség mérésére szolgáló összehasonlító adatbázist és azt megfelelően hasznosítsa.
