140 éve halt meg Tompa Mihály

Rimaszombaton született 1817. szeptember 28-án. Apja csizmadia volt, aki halálra itta magát. Édesanyja szintén korai halála után a nagyszülők vették magukhoz. Igriciben azonban szeretet és megértés helyett verés és agyondolgoztatás várt rá, talán ennek következtében betegeskedett egész életében.

Latinra a helyi rektor oktatta. Tizenöt évesen Sárospatakra ment szolgadiáknak, de keresetéből nem tudta eltartani magát.

Két évig segédtanító volt Sárbogárdon, majd visszatért Sárospatakra. Ugyan jogász szeretett volna lenni, de a papi pálya biztosabb megélhetést jelentett számára, ezért 1838-ban papnövendéknek jelentkezett. Bölcsészetet, jogot és teológiát tanult, és 1844-ben, tanulmányai befejeztével református lelkész lett.

Műveit már ebben az időben közölte az Atheneum. Elsősorban a népdalok szépsége, természetessége, formai tisztasága; a regék és mondák hatottak rá. 1844-ben, Eperjesre került nevelőnek, itt találkozott Petőfivel, akivel - hasonló gondolkodásúak lévén - hamar összebarátkoztak. 1845. decemberében Pestre költözött.

Petőfi felvette az általa szervezett "Tízek társasága" tagjai közé, ott volt a helye a Pilvax Kávéházban. 1846-ban kiadta a Népregék és népmondák című verseskötetét, amely igen népszerűvé tette őt a kor olvasói körében. A Kisfaludy Társaság pályázatán, Szuhay Mátyás című művével második lett Arany János Toldija mögött.

Még ebben az évben Bejtére került, ahol elvállalta a lelkészi állást. A szabadságharc kitörésekor épp Grafenbergben kezeltette magát, de amint jobban lett, jelentkezett a tábori lelkésznek. Bár bátor kiállású, de aggódó volt, Petőfi elhidegült tőle. Arany Jánossal való barátsága azonban haláláig elkísérte: élete végéig leveleztek.

A szabadságharc bukása után meghurcolták, egy ideig börtönben is ült. 1849-ben Keleméren kapott állást. Harminkét éves korában megnősült, de a várva várt boldogság elmaradt: gyermekük meghalt, feleségéről kiderült, hogy gyógyíthatatlan beteg.

Magánéleti problémáin túl politikai és vallási kételyek is gyötörték, az öngyilkosság gondolatával is foglakozott. A lelki nyomás hatására írt allegorikus költeményei azonban páratlanul népszerűek lettek, különösen A gólyához írt elégiája, amelyért még bűnvádi eljárás is indult ellene, és egy ideig a faluját sem hagyhatta el.

Kivételes érzékenységgel papírra vetett sorai miatt korának nagy költői, Arany és Petőfi mellett a harmadik legnagyobb irodalmárként tartották számon. Noha társai életműve gazdagabb, hatása a modern költőkre vitathatatlan. Arany mellett ő öntötte versbe a nemzet fájdalmát, ápolta a szabadságharc emlékét s hangot adott az elnyomás gyűlöletének.