Eötvös Lóránd

Apja Eötvös József, a neves író és politikus volt. Loránd 1865-ben a pesti egyetem jogi karára iratkozott be, de közben matematikát és fizikát is tanult, s Than Károly kémiai laborjában is dolgozott. 1867-ben végleg felhagyott a joggal, s a heidelbergi egyetemen kezdett természettudományos tanulmányokat.

1870-ben szerzett doktorátust, a következő évtől a pesti egyetemen a fizika magántanára, majd rendes tanára, 1878-ban - Jedlik Ányos utódaként - a kísérleti fizikai tanszék vezetője lett. 1891-92-ben az egyetem rektora, 1889-1905 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, 1894-95-ben vallás és közoktatási miniszter volt.

A kapillaritást vizsgálva kidolgozta a róla elnevezett reflexiós módszert a felületi feszültség mérésére. Felismerte a folyadékok különböző hőfokon mért felületi feszültsége és a molekulasúly közötti összefüggést, amelyet Eötvös-törvénynek neveznek.

A gravitációs térerősség változásainak mérésére szerkesztette meg torziós ingáját, ami lényegében egy fémszálra felfüggesztett vízszintes mérlegkar, egyik végén rögzített súllyal, a másikon egy húsz centiméter hosszú fémszálon lógó másik súllyal.

A föld alatti tömegek az alsó súlyt maguk felé húzzák, eközben a felső, mérlegkart felfüggesztő fémszál megcsavarodik, a csavarodás mértéke arányos a nehézségi erő változásával.

A műszert a Vas megyei, szabályos csonkakúp alakú Sághegyen próbálta ki, találmányával ellenőrizve a hegy tömegéről és annak gravitációs hatásáról végzett számításait, később a Balaton jegén sikerült kimutatnia a tihanyi hegy hatását. Módszerét földalatti alakulatok: gyűrődések, felboltozódások, hegységrögök kimutatására használta, 1915-től két évtizedig az Eötvös-inga volt a nyersanyagkutató fizika fő műszere.

Találmányát, amelynek tökéletesített változata lehetővé tette a gravitációs állandó pontosabb meghatározását is, nem szabadalmaztatta: azt akarta, hogy az emberiség közkincsévé váljon.
1908-ban Pekár Dezsővel és Fekete Jenővel együtt 0,00000002 relatív pontossággal igazolta, hogy a gravitációs erő független a tömeg anyagi minőségétől - ez máig a magyar kísérleti fizika csúcsteljesítménye.

Vizsgálatait a földmágnességre is kiterjesztette, e méréseihez is műszereket szerkesztett. Kimutatta a mozgó testeken a Coriolis-erő jelenségét (amely egy, a forgástengelyre merőleges tehetetlenségi erő), s ezzel a Föld forgásának újabb bizonyítékát adta.

1891-ben ő kezdeményezte a Mathematikai és Physikai Társulat megalakítását, 1895-ben létrehozta az édesapjáról elnevezett Eötvös-kollégiumot, amelynek első kurátora volt. Részt vett a turistamozgalomban is, több alpesi csúcsot elsőként mászott meg.

Eötvös 1919. április 8-án hunyt el Budapesten, vele Einstein szerint "a fizika egyik fejedelme szállt sírba". Róla nevezték el a gravitációs térerősség (ma már nem használt) egységét, 1950 óta nevét viseli a budapesti Tudományegyetem és halála óta a Geofizikai Intézet.