A 11. században khmerek által épített hindu szentély pontosan a két ország határán, egy hegy tetején helyezkedik el. Bár a templomot a Nemzetközi Bíróság 1962-ben Kambodzsának ítélte, szomszédja változatlanul igényt tart rá. A helyzetet bonyolítja, hogy maga a templom gyakorlatilag csak a thai oldalról közelíthető meg.
Az újabb feszültség akkor keletkezett, amikor júniusban a thai kormány bejelentette: támogatja Kambodzsa törekvését a templomnak az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kultúrális Szervezete (UNESCO) Világörökség Listájára történő felvételére. Másnap Noppadon Pattama thai külügyminiszter bemutatta a két kormány megegyezésén alapuló térképet, amely szerint a templom és a hozzá tartozó 4,6 négyzetkilométernyi terület egy része a kambodzsai oldalon helyezkedik el.
Az ellenzéki Demokrata Párt, valamint több polgári szervezet azonnal tiltakozott és azzal vádolta a kormányt, hogy az átadta a Thaiföldet megillető templomot Kambodzsának, megsértve ezzel a királyság területi integritását. A parlament által végül elutasított bizalmatlansági indítvány egyik kiemelt pontja szintén a templomügy volt.
Időközben a Közigazgatási Bíróság kötelezte az ország vezetését az új térkép jóváhagyásának felfüggesztésére. Mintegy 300 politikus, tudós és művész a maga részéről pedig peticiót nyújtott be az UNESCO-hoz, amelynek világörökség bizottsága jelenleg ülésezik a kanadai Montréalban, azt követelve, hogy a bizottság halassza el a kambodzsai pályázat megtárgyalását.
A kambodzsai hatóságok a napokban lezárták a templom közelében lévő határátkelőt, attól tartva, hogy thai tüntetők kárt tehetnek az ősi templomban.
