A sötét én, amely bennünk rejtőzik

A német Doppelgänger kifejezés bizonyára sokaknak ismerős, akik valamennyire jártasak a pszichológiában vagy az ezotériában. A szót nehéz magyarra fordítani, megkettőződést jelent, tehát a bilokáció egyik alcsoportjaként fogható fel.

Doppelgänger alatt azt értjük ugyanis, hogy mindenkiben létezik egy második személy, amely külsőre teljesen azonos velünk. A pszichológiában rendszerint gonosz alaknak festik meg ezt a második lényt, mondhatjuk azt is, hogy ő az ember sötét oldala.

A fogalmat tehát olyan kifejezésekkel illetik, mint például „a másik én”, „az alsóbbrendű én”, „az ellenség”. Rendszerint ezzel magyarázzák például azt is, hogy az ember rossz, káros dolgokat cselekszik, például iszik, dohányzik vagy drogozik. Sőt, vannak, akik odáig mennek el, hogy a Doppelgänger felelős a gyilkolásért és a bűnözésért is.

A 18. században már Goethe is megtapasztalta ennek a természetfeletti dolognak a létét. Elmesélte, hogy amikor weimari otthonában tanulmányaihoz fogott, önmaga pontos hasonmását pillantotta meg az asztalánál álló széken ülve, amint őt bámulta. A szokatlan élmény okozta ijedtségtől néhány pillanatig szembenézett önmaga látható hasonmásával.

Sok okkult szakértő egyébként nem osztja a pszichológia felfogását, és nem gondolják, hogy a másik én az ember sötét oldala lenne. Pont az ellenkezőjét feltételezik, a Doppelgänger valamiféle őrangyal, aki megvéd minket. Hogy mi az igazság, azt valószínűleg csak az tudhatja, aki már átélte ezt a természetfeletti jelenséget.