Tibor szülei nemzetközi tenyészprogram keretében kerültek Szegedre, Jenny, a mama még tíz évvel ezelőtt, Samu, a papa pedig öt éve. Akkor még nem lehetett tudni, hogy igazi tenyészpárról lesz e szó, de az élet beigazolta, hogy kiválóan elfogadják egymást, és remekül érzik magukat szegedi otthonukban. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szinte óramű pontossággal tizenhárom havonta újabb kis csemetével örvendeztetik meg gondozóikat, immár ötödik alkalommal.
A csíkos, pöttyös testű kölyköket csaknem egyéves korukig közösen nevelik a szülők, majd a következő bébi érkezése előtt elvadítják maguktól. Akkor - mivel a szegedi tapírok egy tenyészprogram keretében jönnek világra - az ország állatkertjeibe helyezik át őket. Így a dél-alföldi parkból kerültek már egyedek Debrecenbe, Győrbe és Nyíregyházára is. Azt, hogy Tibor hova utazik majd, még nem tudni. Egyelőre a mama mellett nagyon jól érzi magát.
A páratlanujjú patások rendjébe tartozó tapírok teste - melyet rövid, feketés-szürkésbarna szőr borít - a disznónál valamivel nagyobb. Felső ajkuk és orruk egyesülve lefelé hajló, rövid, mozgékony ormányt alkot. Mellső lábukon négy, a hátsón három ujjuk van. Testtömegük a 150-250 kilogrammot is elérheti. Fogságban 30-35 évig is életben maradhatnak.
Dél-Amerika északi részétől Dél-Brazíliáig, Észak-Argentínáig trópusi erdőkben, valamint folyóvizek, mocsarak közelében élnek.
A tapír sokat és szívesen tartózkodik a vízben, kiválóan úszik, hosszú percekig képes a víz alatt maradni. Tápláléka vízinövényekből, falombból, hajtásokból és gyümölcsökből áll.
