2022. augusztus 9. - Emőd

Fodor Gábort ki fogják retusálni az SZDSZ történetéből

Schiffer András ügyvédet, jogvédőt – a Védegylet munkatársát – kérdeztük arról, miért pont a liberális párttól kell félteni a liberális elveket, így az emberi jogokat, a szólásszabadságot, a kisebbségi és más okból kiszorított helyzetű csoport
2008. április 10. csütörtök 13:46 - Tálos Lőrinc
Miért is kell a liberális értékeket pont az SZDSZ-től megvédeni?

Megvédeni talán nem kell, de „védelmet” sem kell várni tőlük. Hosszú távon az nem működik, hogy egy párt különböző perifériális, kiszorított helyzetű társadalmi csoportok mellett emeli fel a szavát, miközben a gazdasági és társadalompolitikája szélsőségesen jobboldali. A mostanra kialakult helyzet már az indulási pillanatban benne volt. Egyszerre hideget és meleget fújni nem lehet. Egyszerre lándzsát törni a roma integráció mellett, kiállni a melegek, betegek , nők és más kiszorított, kizsákmányolt helyzetben lévő társadalmi csoportok mellett, és egyszerre befagyasztani azokat a társadalmi viszonyokat, melyek a kizsákmányolást nem, hogy nem enyhítik, hanem fokozzák a társadalomban; azt nem lehet sokáig csinálni. Ez az alapvető probléma. Sztorizgathatunk azon, hogy mi volt a nagyobb törés. Az, amikor Kis János lemondott? Amikor Kis János kilépett? Amikor Eörsi István kilépett? Amikor Petri György vagy TGM hagyta ott a pártot, vagy amikor Solt Ottilia visszavonult? Ezeket a történeteket bárki megkeresheti különböző annalesekben vagy az interneten, de ezek mind tünetjelenségek voltak.

Az SZDSZ különböző liberális elvei törvényszerűen összeegyeztethetetlenek egymással? Mondjuk a liberális-neoliberális gazdaságpolitika az egyenlőségelvvel? Nem lehet mindabból, amit az utóbbi kétszáz évben liberalizmusnak hívtak – legyen az közjogi vagy gazdasági értelemben vett liberalizmus –, egy következetes pártideológiát összerakni?

Nem lehet. Nekem az az alapvető vitám azzal, amit az SZDSZ hirdet és hirdetett az elmúlt húsz évben, hogy a posztmodern demokráciában a kétszáz évvel ezelőtti ideológiákra nem lehet politikákat ácsolni. Nem pusztán a politikai liberalizmussal, hanem a konzervativizmussal és a szocializmussal is baj van. Ezek a modernista ideológiák egy teljesen más élethelyzetre, világállapotra konstruálódtak meg a felvilágosodást követően, és azóta széthasadtak. A mai világban bőven elképzelhető mondjuk egy olyan, egyébként koherens kormányzati vagy ellenzéki politika, amely az emberi jogok tekintetében vagy közjogi értelemben liberális, kulturálisan konzervatív és társadalompolitikájában szocialista. És ez nem magyar jelenség. Az a különbség egy kelet-európai és egy megállapodott demokrácia között, hogy mondjuk a német vagy angol demokráciában egy liberális, egy szociáldemokrata vagy egy kereszténydemokrata-konzervatív tábor mögött több száz éves hagyomány él. Az ideológiák széthasadása ezért sokkal szervesebben ment végbe ezekben a társadalmakban. Nálunk sokkal egyértelműbb az, hogy azok a szimbólumok, amelyekkel harcba mennek a pártok, azok tulajdonképpen tökéletesen üresek.

Abban az ellentmondásban, hogy az SZDSZ képviselte neoliberális gazdaságpolitika mennyire veti vissza a romák életkilátásait, és eközben mennyire hangoztatja a párt a romák ügye melletti elkötelezettségét, nincs egy olyan üzenet, hogy mintha érdekeltek lennének a romák nyomorának megőrzésében? Ameddig a nyomort automatikusan követő társadalmi megkülönböztetések léteznek, addig mindig kikelhetnek a hátrányos megkülönböztetés ellen, amit honorál a szavazóbázisuk…

Nem csak a romákról, hanem a nők, a melegek, a pszichiátriaviseltek helyzetéről is beszélhetünk. Nem feltételeznék ilyen fajta megátalkodottságot, de egy dolog biztos: az a fajta neoliberális-neokonzervatív társadalom- és gazdaságpolitika, amit ma Magyarországon az SZDSZ egészen szélsőséges módon képvisel – gyakorlatilag, úgy mint az amerikai republikánusok jobbszárnya –, konzerválja azokat a társadalmi viszonyokat, ahol különböző társadalmi csoportokat kizsákmányolt helyzetben lehet tartani. Hogy konkrét példát mondjak: Amikor az SZDSZ-es gazdaságpolitika bevallottan – Mihályi Péter egy Lányi Andrással folytatott vitában kimondta, hogy a falu egy túlélt létforma – arra törekszik, hogy elpusztítsa a kistelepüléseket, ezért elviszi a vasutat, bezárja a postát, lehetetlenné teszi az egészségügyi és oktatási ellátást, akkor valójában megtartja ebben a mostani nyomorúságos, megalázott, kizsákmányolt állapotban – elsősorban a kelet-magyarországi kistelepüléseken élő – roma alakosságot. Nem a társadalmi mobilitás irányába hat az a gazdaságpolitika, amit az SZDSZ hirdet, és amit semmivel sem törődve, doktriner módon keresztül akar erőltetni az egész országon.

Azért hangsúlyozom ezt, mert arra kérdésre, hogy az emberi jogok vagy kisebbségek képviseletére miért lett hiteltelenné az SZDSZ, nagyon egyszerű lenne azzal válaszolni, hogy az a párt, amelyik felháborodik, ha nem lehet bevinni a nagytőkét az egészségügybe a koalíciós partnere miatt, de nem háborodik fel akkor, amikor rendőrterror van Budapest utcáin, sőt, kitüntetéseket osztogat, és amelyik némán tűri azt, hogy a koalíciós belügyminiszter irányítása alatt álló rendőrség éveken keresztül tudatosan megsértse a gyülekezési jogot, az elveszíti a hitelét az emberi jogok képviseletére. Lehetne még sorolni az SZDSZ-t hiteltelenné tévő lépéseket és hallgatásokat , például a szólásszabadság ügyében. Az igazi probléma azonban az, hogy lehet-e tartósan képviselnie egy pártnak az emberi jogi liberalizmust és a gazdasági liberalizmust-neoliberalizmust együtt? S amúgy a hitelvesztés nem csak az emberi jogi témákban merül fel.

Nézzük meg, hogy a Válasz a válaszúton című levelet – amelyet jónéhány SZDSZ körüli értelmiség jegyzett karácsony előtt – olyanok is aláírták, akik világéletükben az állam eltartottjai voltak és ma is azok. Aláírják azt, hogy mi, akik kiállunk a mindenkire kiterjedő, egységes társadalombiztosítás mellett, kádáristák vagyunk, és közben telesírják a sajtót azzal, hogy a folyóiratuk, a tanszékük és a többi, miért nem kap elég állami támogatást… Nincs külön emberi jogi és külön gazdaságpolitika; aki az egyikben hitelét veszti, az törvényszerűen a másikban is hitelét fogja veszteni. Milyen liberális gazdaság- vagy társadalompolitika az, amelyben a magántőkét ugyan be akarják vonni az egészségügybe, viszont az 1970-es éveket megszégyenítő módon, központi tervutasítással döntik el az ágyszámokat, valamint azt, hogy melyik kórház marad meg és melyiket kell bezárni? Az amerikai neokon-politika vagy a német FDP ezekben következetes, és nem jellemző az, hogy például vezetőik az állammal seftelnének .

Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie »
Hozzászólás:

thurvj97
2008. április 10. 15:18
Mint,ahogyan Pozsgay, Martonyi, Járai, Kövér,Csintalan,Bayer és más volt komcsik,vagy kitartottak is kiretusálták magukat a gerincesek közül.
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Belföld témában
Ön megbuktatná a Fidesz-kormányt?
Igen
Nem
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását