Szeparatisták veszélyeztetik a pekingi Olimpiát?

Szkítiától Turánig

Kelet-Turkesztán vagy ahogy Kína finoman nevezi az „új határ” azaz Hszincsiang Ujgur Autonóm Terület, a korábban Turkesztánnak is nevezett Belső-Ázsia ma Kínához tartozó része. A Kaszpi-tengertől Kínáig és Szibériától az Eurázsiai-hegységrendszertől, Irántól, Afganisztántól és Tibettől északra eső területeket a régmúlt időkben iráni nyelvű népek lakták, úgyanúgy, ahogy az eurázsiai sztyeppeövezet európai részét, a mi Alföldünket, a délorosz sztyeppéket és Ciszkaukáziát. A népvándorlás hullámai török nyelvű hódítókat sodortak a térségbe, akik később felvették a próféta hitét.

Ujgur-ujgur kontinuitás

Kelet-Turkesztán lakossága csak a múlt század ’20-as éveitől nevezi magát ujgurnak, folyamatosságot sugallva a mongolok előtt a környéket uraló, török nyelvű ujgurokkal. A kontinuitás erősen mesterkélt, annyiban van tudományos alapja, hogy a térség mai lakóinak etnogenezisében a mongol korszak előtti és utáni török nyelvű népeknek egyaránt szerepe lehetett. Az eredetileg a selyemút melleti oázisvárosokban élő – máig rejtélyes eredetű indoeurópai nyelvű – tokhár, vagy kinaiul jüecsi és iráni nyelvű szogd kereskedők közé igen korán beszivárogtak török nyelvű nomádok, akik közül többen le is telepedtek. A kultúrák keresztútján fekvő sivatagos táj hol a lovas nomádok, hol a kínaiak, hol a tibetiek befolyása alá került. A multikulturális jelleget talán az ujgur írásbeliséggel lehet a legszemléletesebben megvilágítani. Többféle írást használtak. A legelterjedtebb a róluk elnevezett ujgur írás volt, ami a szogd egyik változatának továbbfejlesztése és kínai hatásra függőlegesen írták. Keresztény szövegek lejegyzésére az iráni eredetű manicheus írást, buddhista tartalomhoz az indiai bráhmi írást használták. Megőrizték a rovásírást is, de azt kínai módra ecsettel festették papírra, nem kőbe vagy fába vésték. Fennmaradt továbbá, néhány szogd, kínai, tibeti és szír írással lejegyzett emlék is. Ezek megismerésében elévülhetetlen érdemek szerzett Stein Aurél, aki 1907-ben tárta fel a tunhuangi Ezer Buddha barlangját.

A keleti Kárpát-medence

Egész Belső-Ázsia történelmét és arculatát meghatározza központi fekvése. Az északról és keletről érkező lovas nomádok hódításai követték egymást váltakozva a hol kínai, hol perzsa, iszlám befolyással. A képletbe csak pár száz éve avatkozott be először az orosz expanziós törekvés. A volt szovjet Belső-Ázsia országaiban mára úgy nevezett „kommunista kalifátusok” alakultak, az egyszerre nacionalista és muzulmán kurzus élén persze azok ülnek, akik korábban az SZKP helyi vezetői voltak. Türkmenisztánban a vallásügyi miniszter az egykori agitpropos párttitkár, aki moszkvai egyetemi évei alatt az ateizmus és az iszlám viszonyáról írta a disszertációját. Kelet-Turkesztán történelme, Kína közelsége miatt speciális, a térség többi országától valamelyest eltérő. A XVIII. század elején a Tien-San vonulatai által két részre osztott terület a kínai és mongol hatalmi törekvések színtere volt. A kínaiak végül az északi Dzsungáriai medence után a déli Tárim medencét is az ellenőrzésük alá vonták, a bégek képviselte helyi arisztokráciát beépítették a kínai közigazgatásba. Röpke XX. századi függetlenségét a Szovjetunió gyámkodásának és a polgárháború szabdalta Kína erőtlenségének köszönhette. 1955-ben, hat évvel azután, hogy a kommunisták kikiáltották a Kínai Népköztársaságot, Kelet-Turkesztán elvesztette függetlenségét.

Turáni puma

Kelet-Turkesztánban dübörög a gazdaság, a térség gazdag a kiaknázatlan kőolaj- és földgázmezőkben. A gigaberuházásokban fanatikusan hívő kínai kommunista párti diktatúra tervben már ellocsolta a Tien-San összes gleccserét, szemei előtt a virágzó kert-Hszincsiang lebeg. Az se érdekli a pekingi mezőgazdászokat, hogy a sivatag öntözése olyan természeti katasztrófához vezet, mint amilyen a volt szovjet Belső-Ázsiában történt az Amu-darja és a Szir-darja vizének gátak mögé szorításával és a gyapotföldekre terelésével. Rohamléptekben épülnek a lakótelepek, ahová beterelik az ujgurokat és a nyakukba legalább kétszer annyi han kínait, akik a vezető poziciókat kapják a gyárakban és a közigazgatásban. Ceauşescu elvtárs is pont így képzelte modernizációt a ’80-as években. A Lop-Nor környékére egy ideje már nem léphet be mezei ember, nem mintha bárki is akarna, ott folynak a kínai kísérleti atomrobbantások. A Sztálini időkre emlékeztető infrastrukturális beruházások, út és vasútépítések, az erőltetetett iparosítás nem csak természeti katasztrófákhoz vezet, a kínaiak aránya a bekebelezéstől máig tíz százalékról ötven felé emelkedett. Igaz, az adatok szükségszerűen pontatlanok, a kínai közigazgatás hatmillió ujgurról beszél az összesen 19 milliós, Kína területének egy hatodát elfoglaló Hszincsiang lakosságából. Igaz, a nem kínaiak között jócskán akad, tadzsik, kazah, kirigiz és mongol is. Az ujgur emigráció összesen húszmillió. Az etnikai tisztogatás „lágy” formái mellett – mint amilyen a betelepítés – az emberi jogilag komoly aggályokat felvető megoldások, a nem han kínai nők sterilizálása és a kényszerabortuszok sem ismeretlenek.
@@
Olajat találtak de nem ereszt

A kínai, birodalmi nacionalizmuson túl, a gazdasági törekvések állnak az ujgur őslakosság számarányának államilag szorgalmazott csökkentése mögött. A Szovjetunió összeomlása óta élénk verseny indult a Közép-Ázsia – és főleg annak erőforrásai – feletti ellenőrzésért. A feltörekvő Kína földrajzilag is kedvező helyzetben lehet, csak „Kína kapuja” a régi selyemút keleti oázisvárosainak környéke elszakadáson gondolkodó nemzetiségi terület ma is. A szeparatizmus elsősorban Kína elnyomó politikájára adott válasz, mégis túloznánk, ha úgy tennénk, mintha a világ érdeklődésétől érintetlen, magányos függetlenségi harc lenne a szabad Ujgurisztánért kibontakozó mozgalom tevékenysége. A világot persze nem az emberi jogok érdeklik. Közép-Ázsia felett Oroszország épp úgy igyekszik megőrizni a befolyását, ahogy a nyugat és Kína is igyekszik betörni az egyelőre az iszlám fundamentalizmus térnyerésének kedvező hatalmi vákuumba. A Türkmenisztáni kőolaj és földgáz jelenleg Oroszország felé tartó csőhálózaton hagyja el az országot, de már megjelentek az alternatív útvonalak is. Az USA hatalmi érdekeit a dél felé, afganisztáni és pakisztáni útvonalon, Kínának a keleti irányban, Hszincsinagon keresztül haladó vezeték az érdeke. Utóbbi megoldás a Newsweek szerint igen komoly fenyegetést jelent a Gazprom térségbeli monopóliumára. Kína energiahordozó igénye óriási, a csöveket ugyan egészen a Sárga-tenger partjáig tervezik lefektetni, de az elemzők szerint még azelőtt elfogyna belőle a nafta és a földgáz, mielőtt Csingtaoban, vagy Sanghajban tankerekre, és a világpiacra kerülhetne. A harmadikként megjelenő – és a nyugatra tartó csővezetéket pártoló – Törökország a pántörök nacionalizmust is igyekszik kihasználni a harcban, amolyan turánista alapon. Gurbanguly Berdimukhammedov türkmén elnök, a tükmenbasi utódja kétkulacsos politikát játszik. Ugyan tavaly májusban – Nurszultan Nazarbajevvel együtt – megállapodást kötött Putyinnal a Kaszpi-tenger melletti gázvezeték újjáépítéséről, nem vette le a napirendről a Transzkaszpi gázvezeték építésének tervét sem, amely Oroszországot elkerülve juttatná európai piacokra a türkmén földgázt. E terv szerint a Kaszpi-tenger alatt Azerbajdzsánon, majd a Baku-Tbiliszi-Erzerum vezetéken át Törökországba és onnan tovább, a Nabucco vezetéken keresztül jutna a türkmén földgáz Európába. Ebben az esetben már korántsem lenne olyan csekély mennyiségű a Nabuccón keresztül érkező földgáz, ahogyan azt a Gyurcsányhű hazai média igyekszik beállítani. Amennyiben megépül a Transzkaszpi vezeték, és a Nabucco vezetékbe nem csak iráni és azeri földgáz kerül, akár a Gazprom is térdre kényszerülhet.

Az Ujgurisztáni Népfront, az Ujgurisztán Népe Front, és az Ujgurisztáni Nemzeti Front Elit Öngyilkos Alakulata

Az ujgur függetlenségiek a térség hatalmi átrendeződése után aktivizálták magukat, élükön az Alma-Atában élő, Mukliszi Juszupbekkel. Első lépésként a területükön végzett kínai atomkísérletek ellen emelték fel a hangjukat. 1993. március 15-én jött létre az Ujgurisztán Felszabadítási Frontja nevű szervezet, ami azóta is fegyveres harcot folytat a pekingi hatóságok ellen, elsősorban rendőrörsöket támadnak meg. Az 1994-es Sanghaji Egyezményben Oroszország, Kazahsztán és Kirgizisztán elismerték Kína nyugati határát. A mérsékelt ujgur függetlenségiek 1998. május 10-én Megszülettünk! jelszóval demonstrációt tartottak a sterilizációs- és abortuszprogram ellen. A hatóságok szétverték a megmozdulást, szervezőjét, Rabpidzsan Hadzsint kivégezték. A szakadárok a szomszédos Kirgizisztánban és Kazahsztánban is működnek, merényleteket hajtanak végre Kína térségbeli érdekeltségei ellen. 2003-ban egy a kazah határhoz közelfekvő városban harminc ujgur aktivista kivégzése miatti tiltakozás torkollott – a kínai források szerint – hetven halálos áldozatot követelő zavargásba. A Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalom (ETIM) nevű szervezet baráti kapcsolatokat ápol az iszlám fundamentalistákkal és a tálibokkal, harcosaikat afganisztáni-pakisztáni kiképzőtáborokban iskoláztatja. Az Egyesült Államok 2001. szeptember 11. után felvette a szervezetet a terrorista csoportok listájára. Az Afganisztán elleni katonai akciók után az Iszlám Mozgalom több, kínai állampolgárságú tagja került hadifogságba. A szervezet vezetőjét, Hasszán Mahszumot más néven Abu-Muhammad al-Turkesztánit 2003-ban ölték meg Afganisztánban. Peking szerint 1995 és 2005 között a muszlim szeparatisták 260 támadást hajtottak végre, ami 160 halálos áldozatot követelt. Tavaly januárban a kínai rendőrség a Pamír térségében felszámolta az úgy nevezett Fekete Völgy Kiképzőközpontot ahol gránátokat, bombát és robbanóanyagot találtak, tizennyolc embert megöltek, tizenhetet elfogtak, közülük ötöt halálra ítéltek. Ennek a csoportnak a tevékenységét használja fel Kína arra, hogy valamennyi ujgur politikai mozgalmat a „terrorizmus elleni harc” leple alatt üldözhesse. Az ujgur helyzet pekingi tálalása természetesen sántít. A függetlenségi mozgalomnak csak egy apró szelete a szélsőséges iszlám terrorizmus, kialakulásában nem elhanyagolható Peking elnyomó politikája. Szemernyi kétségünk nem lehet afelől, hogy a nacionalista és demokratikus bázisú függetlenségiekkel sem bánnak másképpen, ahogy a kényszersterilizációt és abortuszt sem lehet a terrorizmus elharapódzásával indokolni. Március 7-én terrortámadást hiúsítottak meg a hatóságok egy Hszincsiang fővárosából, Urumcsiból Pekingbe tartó légijáraton. A terület pártvezetője úgy nyilatkozott, bebizonyosodott, hogy a terrorszervezet a pekingi olimpia megzavarására készül.