A tudósok tíz szamár csontvázát vizsgálták meg, amelyek Abüdoszból, a legkorábbi egyiptomi királysírok környékéről származtak. A leletek alapján kijelenthető, hogy ötezer évvel ezelőtt a szamarak a háziasításnak még csak igen alacsony fokán álltak, noha a mellettük talált tárgyak arra utalnak, hogy már felszerszámozva használták őket.
"Genetikai kutatások szerint a szamár Afrikából származik. A háziasítás pontos helyét és idejét azonban nagyon nehéz meghatározni, különösen azért, mert úgy tűnik, hogy a teherhordó állatot már azelőtt munkára fogták, hogy bármiféle anatómiai vagy genetikai változáson átesett volna" - mondja Fiona Marshall, a Washingtoni Egyetem antropológusa, a tudóscsoport vezetője a Science Daily című online folyóiratnak.
A núbiai vadszamár (Equus africanus) háziasítása az emberi történelem egyik fordulópontja, mivel megváltoztatta az ókori afrikai és ázsiai közlekedést, ez pedig az ősi városok és állattenyésztő közösségek szerkezetét.
A kutatók az 5000 éves abüdoszi csontvázakat összevetették mai szamak és núbiai vadszamarak csontjaival. Az óegyiptomi szamarak lábközépcsontjai gyakorlatilag egyezést mutatnak a vad ősökével - noha egyéni méretkülönbségek megfigyelhetők. A disztális (csontok közötti távolság) hosszúság azonban a vad és a háziasított szamarak közötti értéket mutatnak.
Ennek ellenére minden óegyiptomi szamárcsontvázon a teherhordásból származó csontelváltozások figyelhetők meg. Vagyis már ebben az időben is málhás állatként használták őket, a testük pedig jelentős átalakuláson kezdett átesni. Ez a tapasztalat megerősíti azokat a közelmúltbéli tanulmányokat, amelyek szerint az állatok háziasítása közel sem ment olyan gyorsan, mint azt korábban feltételeztük.
