Pappá szentelése után történelem-német szakos tanári diplomát szerzett az ELTE-n, tanított Győrben, a pannonhalmi gimnáziumban, ezzel párhuzamosan a bencés főiskolán. Ugyanakkor érettségiig állami iskolákban tanult. Miben látja a lényegi különbséget állami és egyházi iskola között?

Jól emlékszem, amikor harmadikos gimnazista korunkban azt mondta nekünk a debreceni piaristáknál végzett tanárunk, Erdei László: „Nagyon sajnállak benneteket. A minket tanító piarista atyáknak egy gondjuk volt: mi.” Vagyis a világi, igazában véve saját életének gondjai nem terelték el a tanárom tanárainak a figyelmét a diákokról. a nevelésről. Ebben rejlik válaszom lényege is. Az egyházi iskolában minőségi különbség van az állami iskolákkal szemben a tanárok fiatalokkal való közösség- és felelősségvállalásában, amelyet a keresztény szellemiség határoz meg.



1989-ben püspökké szentelték Esztergomban, majd a következő három évben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára lett. Ebben a minőségében rákényszerült olykor, hogy politikai kérdésekben is állást foglaljon?

Mi, katolikusok is egy monolit veretű, létező szocializmusból érkeztünk a rendszerváltáshoz, bár Pannonhalmáról és más bencés kolostorokból szerzett tapasztalataim alapján nyugati pluralista szemléletet hoztam magammal. Nem dicsekvésből említem, de azért lettem a leuveni Katolikus Egyetem díszdoktora, mert az indoklás szerint püspöki szolgálatommal a rendszerváltást is gyorsítottam. Igazából nem kellett politizálnom, mivel a mostaninál sokkal egyszerűbbek voltak akkoriban a viszonyok. Számomra már abban az időben is az osztrák König bíboros szerepe volt irányadó, aki az aequidistanz szemléletet képviselte, vagyis hogy az egyház tartson egyenlő távolságot valamennyi párttól, és törekedjék tárgyalóképessége megőrzésére. Határozzák meg a pártok az egyházhoz való távolságukat vagy közeledésüket. Emiatt aztán több oldalról, magából az egyházból is erős kritikák értek, szitokszóként rám aggatták a liberális jelzőt.

Azóta eltelt 15 év. Ma milyennek ítéli az egyház politikához fűződő viszonyát? 

Vád és részleges valóság, hogy az egyház exponálja magát a jobboldalon. Az adott történelmi előzmények alapján azonban ez érthető. A pártoknak is más "egyházpolitikát" kellene folytatniuk a jelenleginél, mert ami most tapasztalható, az csupán a rövid távú hatalommegszerzésre koncentrál.