Verik a tikot

Az álarcos maskarák - a kéményseprő, a tojásszedő "lányok", a szedett-vedett gúnyás "kódisok", élükön a bugyogójában tetemes mennyiségű szalmát cipelő "szóma törökkel", kora délelőtt kezdték meg a mulatságot.

Hangos "huj-huj" kiáltásokkal járták végig a falut. Bezörgettek a portákra, "termékenységvarázsló" korommal kenték be a lányok, asszonyok, de még az otthon tartózkodó férfiemberek arcát is.
Betörtek a baromfiudvarokba, megkergették a "tikokat", s ha a háziasszony nem volt elég friss, begyűjtötték a napi tojástermést.

Mindezért "jutalmul" tojással, sonkaszeletekkel, kolbásszal rakták meg a tojásszedő "lányok" kosarait, és frissen sütött farsangi fánkkal, üdítővel, kávéval vendégelték meg a maskarákat.
A mohai farsangbúcsúztató jellegzetessége a kormozás. Eredeti célját mindeddig nem sikerült kideríteni, nagy valószínűséggel évtizedekkel ezelőtt a hangulat fokozására egy tréfáskedvű legény találta ki, s azóta elmaradhatatlan része lett a mulatságnak.

A fekete kezű simogatásokból kijutott a vendégeknek, de még a falun gépkocsival, autóbusszal átutazóknak is. A maskarák ugyanis megállították a járműveket, s azok addig nem haladhattak tovább, amíg a vezető és az utasok nem kaptak az arcukra legalább egy kicsi korompöttyöt.

A húshagyó keddi programra érkezőket igazi vendégszeretettel fogadta az ötszáz lelkes falu. A kultúrháznál öt-hat asszony sütötte a fánkot, főzte, kínálta a teát.

A tikverőzés végéig kétezer szalagos, illatos fánk és több liternyi tea fogyott el.