Egyes kutatók szerint néhány fajta rákbetegséget, köztük a gyerekeknél leggyakrabban előfordulót, a leukémiát is rákos őssejtek okozzák. Ezt az elképzelést tudományos körökben viták övezik, de angol kutatók szerint csupán néhány ilyen sejt jelenléte is elégséges a rákos burjánzás kialakulásához, emiatt pedig a kemoterápia és az egyéb gyógykezelések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha gyakorlatilag az összes ilyen sejtet elpusztítják. A kutatók szerint a sejtek azonosításával újfajta terápiákat lehet kidolgozni, illetve ellenőrizhetővé válik a kemoterápia eredményessége az egyes betegeken.

Tariq Enver rákbetegségekre specializálódott angol biológus és kollégái egy fiatal ikerpár tanulmányozása által jutottak el az akut leukémia kialakulásának forrásához. A Murphy ikrek egyike, Isabella egészséges, testvére, Olivia azonban kétéves kora óta akut vérrákban szenved. Olivia magzatburka valószínűleg olyan kialakulatlan ráksejteket is tartalmazott, amely később hozzájárult betegsége kifejlődéséhez.

Vissza az időben

Az akut leukémiában szenvedő betegek gyakran rendelkeznek olyan rendellenes kromoszómákkal, amelyekben két különböző gén egyesül egymással. Oliviának is ilyen rendellenes sejtjei vannak. Ezeket Enver és kollégái gyenge immunrendszerű egerekbe ültették át, amelyeknél egy leukémiához hasonló betegség alakult ki, tehát ezek a sejtek valószínűleg leukémiát okozó őssejtek lehetnek.

A kutatók még messzebb akartak menni a rákos sejtek eredetének felkutatásában, abba a stádiumba, mielőtt a sejtek rosszindulatúvá váltak volna. Ehhez az egészséges Isabellát kezdték tanulmányozni, akinek szervezetében találtak is egy kis létszámú sejtpopulációt, amelyekben végbemehetett a gének összeolvadása. Ezeknek a sejteknek pár jellemzője azt sugallta, hogy kezdetleges elődei azoknak a rákos őssejteknek, amelyeket Olivia szervezetében találtak. Enver az Isabella szervezetében talált sejteket „kialakulatlan rákos őssejteknek” nevezte el.

Az egészséges iker szervezetében talált sejtek némileg megnövelik annak az esélyét, hogy leukémiában fog később szenvedni. Enver ennek esélyét 10% körülinek gondolja, de hozzáteszi, hogy ez a szám inkább csak becslés. A génfúzió jelenléte csak egyike azoknak a súlyos mutációknak, amelyek rákot idézhetnek elő. Mindenesetre Isabellát már most rendszeresen vizsgálják, hogy nem leukémiás-e.

Rejtett veszélyek

A kutató szerint a leukémiás őssejtek vagy a kialakulatlan leukémiás sejtek jelenléte megmagyarázhatja, hogy a betegség visszatérése miért eltérő az egyes betegek esetében. Ha a kemoterápia után a szervezetben maradt leukémiás őssejtek újra burjánzani kezdenek, a beteg visszaeshet. Ha ezeket a sejteket a kezelés el is pusztítja, de meghagy néhány kialakulatlan leukémiás őssejtet, akkor a rák újbóli kialakulásához további mutációknak kell végbemennie ahhoz. Enver szerint tehát a visszaesés két szinten, először egy rövidebb, majd egy hosszabb távon fenyegeti a beteget.

Ha az elmélet helytálló, a kutatók szerint a kialakulatlan ráksejteket kell megfigyelés alatt tartani ahhoz, hogy az orvosok nyomon követhessék a kemoterápia hatékonyságát rákbetegeik kezelése során. Enver az eredmények ellenére nem tanácsolja, hogy a daganatos betegségek szűrésére használják ezen sejtek vizsgálatát, mivel annak esélye, hogy ezek feltétlenül leukémiát okozzanak, kicsi; így a vizsgálatból több felesleges aggodalom származna, mint előny.