Hódmezővásárhelyen már több törökkori ásatás folyt, a korábbi leletek között azonban mindössze két-három pipa került elő, a 2007-ben feltárt 2.500 négyzetméternyi területen azonban több mint félszáz pipa töredékét találták meg a régészek - mondta a szakember.

Hozzátette: ami igazán érdekes, hogy a félszáz töredék csaknem negyven fajta pipához tartozik.
A leletek megtalálásakor az első feltételezés az volt, hogy egy pipagyártó-műhely nyomaira bukkantak. Ezt azonban cáfolja, hogy a XVII. században általában fazekasmesterek foglalkoztak pipakészítéssel, erre utaló nyomokat azonban nem találtak, s a kemence sem került elő - mutatott rá a restaurátor.
A pipák alapanyaga is különbözik: nagyobbik részüket a Hódmezővásárhely környékére jellemző, vörösre égő, magas vastartalmú agyagból, másik részüket fehérre égő agyagból állították elő, de vannak köztük redukciós égetéssel készített, fölfényezett fekete darabok is - tette hozzá Nagy Nándor.
A pipákat segédformákba préselve készítették, majd száradt állapotban végezték el az utómunkákat: a karcolást, vésését, pecsételést, végül pedig kiégették a tárgyakat. A megtalált pipafejek 5-6 centiméter nagyságúak, s hosszú, 25-30 centis fából készült szár tartozott hozzájuk. Néhánynál felfedezték a vasból, esetleg rézből vagy bronzból készült pipasapka maradványait is - közölte a szakember.

A kutatók véleménye szerint egy gyűjtő vagy kereskedő pipáira bukkantak, esetleg egy szálláshelyen megpihenő katonák, utazók használhatták a tárgyakat annak idején. Nagy Nándor elmondta, a leletek restaurálása a napokban fejeződött be, a régészeti feldolgozás már elkezdődött. Az ásatás anyagából várhatóan 2009-ben rendez kiállítást a Tornyai János Múzeum.