Az egészségügyi alkalmasság kérdése, és a börtönbüntetés elodázhatósága érdekes eseteket produkált a közelmúltban. A Csonka Gábor története csak a jéghegy csúcsa, de jól illusztrálja, hogy az egészségügyi okokból történő felmentés lehetőségei nincsenek sem a jogelméletben, és főleg nem a gyakorlatban jól körülhatárolva. Összeállításunkban az elkapott szocialista lobbista kapcsán áttekintjük az elmúlt év hasonló, tragikomikus precedenseit.

Akit megvesztegettek...

A Csonka-ügy szálai még 2003 nyarára nyúlnak vissza, amikor a Magyar Nemzet egy oknyomozó riportban nyilvánosságra hozta két építési vállalkozó, idősebb és ifjabb Jónás Csaba vallomását. Ők arról számoltak be, hogy ötvenmilliós, elismert számlatartozásukhoz akartak gyorsabban hozzájutni a terézvárosi vagyonkezelőtől, ezért megkeresték Csonka Gábort. Az akkoriban Lendvai Ildikó jobbkezének számító férfi a Köztársaság téri MSZP-székházban lévő irodájában vállalta, hogy ötmillió forintért segít a kifizetési folyamat felgyorsításában.

A lap értesülései nyomán a rendőrség vizsgálatot indított; mint Kormos Endre alezredes elmondta, nem állampolgári bejelentésre, hanem „saját észlelés” nyomán. A cikk szerint egyébként Csonka nem saját maga, hanem Kékesi Tibor terézvárosi szocialista honatya részére vett át kenőpénzt. Az eset kiszivárgása után mind Csonka, mind Kékesi feljelentést tett becsületsértés, és rágalmazás miatt, ám ennek ellenére elindult a rendőrségi nyomozás.

Az ügy 2007-re érkezett tárgyalási szakaszba, amely során Csonka és védőügyvédje, Bárándy Gergely azt próbálták bebizonyítani, hogy az átvett pénz tulajdonképpen Kékesi Tibornak szólt, nem a vádlottnak. Kékesi azonban tagadta még azt is, hogy korábban ismerte volna Csonkát, illetve, hogy a kérdéses időpontban egyáltalán a pártszékházban tartózkodott volna. A bíróság végül jogerősen bűnösnek találta, így három év börtönbüntetésre, félmillió forint pénzbírságra, négy év közügyektől való eltiltásra ,és hatmillió forintos vagyonelkobzásra ítélte Csonka Gábort .



A két építési vállalkozót is elmarasztalta a bíróság, amiért vallomásukat nem a hatóságoknak tették meg először, hanem a Magyar Nemzet riporterének. Apa és fia hat, illetőleg kilenc hónapos szabadságvesztést kapott, ám két évre felfüggesztetten. Csonka az utolsó szó jogán tagadta bűnösségét, a vesztegető vállalkozók pedig fenntartották vallomásukat.

Az ügy idáig egy sima, már-már megszokottá váló korrupciós-tettenérős történet, azonban a folytatása már kevésbé. Csonka ugyanis nem vonult börtönbe, hanem aduászként kijátszotta az utolsó kártyát, és halasztási kérelmet nyújtott be egészségügyi okokra hivatkozva. Kétszer kapott is felmentést a bevonulás alól, mert az igazságügyi orvosszakértő jelentése szerint olyan "pszichés megbetegedésben" szenved, amely az "életét potenciálisan veszélyezteti". Harmadik beadványát már elutasította a bíróság, azonban Csonkának nem fűlött a foga télidőben a fogdához, ezért tovább szabotálta a bevonulást. A rendőrség emberei többször hiába keresték tárnoki lakásán, ezért elfogatóparancsot adtak ki ellene. Csonka kezén végül szerdán kattant a bilincs, és érdekes módon éppen egy pszichiátriáról távozóban kapták el.

A Kabai-kabaré

Az ügy akaratlanul is bír némi áthallással, ugyanis szocialisták holdudvarába tartozó, jogerősen elítélt vállalkozó próbálkozott már egyszer sikeresen egészségügyi okokra hivatkozva a börtön késleltetésére. Ő Kabai Károly volt, akit komédiába illő módon fogtak végül el. Emlékezetes, az egykori nyírbogáti polgármester Veres János pénzügyminiszter üzlettársának számított, a jogerős ítélet szerint bizonylat nélkül felvásárolt fémhulladékot szerepeltetett cégeinek a könyvelésében, és utána áfát igényelt vissza. Az egyik érintett társaságot, a Bogát-Ferr Kft.-t Kabai együtt alapította Veressel, de a pénzügyminiszter a bűncselekmény elkövetésekor már nem volt a cégben.

Kabainak 2007 áprilisában kellett volna elfoglalnia Nyíregyházán a számára kijelölt cellát, de a vállalkozó zseniális húzással pszichológiai állapotára hivatkozva, egy orvosi szakvéleménnyel a zsebében öt hónapra haladékot kapott. A türelmi idő leteltével újra benyújtotta kérelmét, de ezt már elutasították. Kabai ezt követően sem akarta megízlelni a börtönéletet, és elbujdosott. Az ügy pikantériája, hogy a Hír Tv munkatársai találtak rá az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI), és erről a hatóságokat is értesítették, ám a zsaruk egészen másnap hajnalig nem vonultak ki.



Végül Kabait is utolérte végezte, amikor egy ország röhögött már az ügyön, és a rendőrség inkompetenciáján, elfogták őt is. A bohózatnak ható történet ezt követően is folytatódott, ugyanis az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet vette kezelésbe az elítéltet, és két hónapig vizsgálták, hogy Kabai állapota lehetővé teszi-e a büntetés letöltését. November végén aztán megállapítást nyert, hogy Veres egykori üzletfele alkalmas a rabosításra, ezért be is börtönözték. Arról egyelőre nincs hír, hogy melyik fegyintézetben tölti szabadságvesztését, hiszen az személyes adatnak minősül, és a média irányába amúgy sem közlékeny vállalkozó nem járult még hozzá ennek közzétételéhez.

A két eset közti hasonlóság a véletlen műve, avagy a párton belüli jól értesültek segítettek a kibúvó megtalálásában? Ezt egyelőre nem tudjuk, sőt, egy sikertelen elodázási kísérletet is ismerünk MSZP-s közegből: egy hónapja felröppent ugyanis a hír, hogy a szintén lakat alá helyezett Zuschlag János születendő gyermeke miatt szabadulhat átmenetileg. A törvény azonban nem teszi lehetővé, hogy ilyen okból helyezzenek szabadlábra valakit, csak közeli hozzátartozó elhalálozása esetén engedik meg ezt a jogszabályok. Zuschlag tehát marad a rács mögött.

Tasnádi, az állatorvosi ló

Nem ilyen egyértelmű azonban a másik, nagy médiafigyelem közepette tárgyalt ügy: Tasnádi Péter két elmeszakértői véleménynek köszönhette korábbi szabadulását, és házi őrizetbe vételét. Gaál Katalin és Nagy Ervin szakorvosok ugyanis megállapították, hogy a bűnszövetkezetben elkövetett zsarolással, önbíráskodással és életveszélyes testi sértéssel vádolt vállalkozó közepes mértékben volt beszámítható csak, és tíz évre visszamenőleg kóros elmeállapotban szenvedett. Ezt a szakvéleményt támasztotta alá dr. Antal Albert is, aki homloklebeny-sorvadást diagnosztizált nála.

Az ügyészség ennek ellenére Karácsony előtt egy újabb szakértőt varázsolt elő a kalapból, aki tételesen cáfolta kollégái állításait. Módis Katalin debreceni igazságügyi elmeszakértő látlelete szerint Tasnádit semmi sem korlátozta abban, hogy tisztában legyen tetteinek társadalmi következményeivel. Sőt, Módis kifejtette, az agy fokozatos leépülése 40 év felett természetes folyamat, ugyanakkor a vádlott esetében nem okozott semmiféle felfogóképességbeli csökkenést.

Mivel mindegyik szakértő kitartott álláspontja mellett, a bíróság úgy határozott, hogy az Egészségügyi Tudományos Tanácstól szerez be újabb, immár negyedik szakvéleményt. Közben Morvai Attila szóvivő bejelentette, hogy a Budapesti Nyomozó Ügyészség vesztegetés bűntette miatta vizsgálatot indított ismeretlen tettes ellen, vagyis már nekik is feltűnt az egyhangú, beszámíthatatlanságot igazoló diagnózisok gyanús volta.

2007 tehát az elmeszakértők, és a börtönfóbiások éve volt, ami megerősíti azt a közkeletű meggyőződést, hogy jelenleg nincsenek alaposan körülárkolva a bűnözők (főleg a kékgallérosok) törvényes menekülési lehetőségei. Horváth Ágnes decemberben ugyan kijelentette, hogy a gyógyintézmények egyetlen elítéltet sem bújtatnak el, a valóság azonban az, hogy a pszichiáterek és elmeszakértők nagyban hozzájárultak a tavalyi vígjátékokhoz. De hogy ki nevet a végén? Kiderül.