Főként J. M. W. Turner híres 19. századi angol festő naplementét ábrázoló képeit vizsgálgatják, hogy ily módon bizonyítsák a klímaváltozást, főként vulkánkitörések kiváltotta lehűlések után.

Az ötletet eredetileg az adta, amikor a szakemberek a színek vörösebbé válását figyelték meg naplementékkor vulkánkitöréseket követően. Minél szennyezettebb a légkör, főleg portól és hamutól, annál vörösebb a naplemente. Ezért elsősorban olyan festményeket választottak ki, amelyek nagy vulkánkitörések idején születtek. Az eredmény: valóban vörösebb rajtuk az ég. Turner három nagy vulkánkitörést is megélt: a nyár nélküli évet 1815-ben a Tambora kitörése után, a fülöp-szigeteki Babuyan Claro és a nicaraguai Cosiguina kitörését 1831-ben, illetőleg 1835-ben.

Noha korábban elemezték a festmények megörökítette eget a múltbéli időjárás és légkör vizsgálatára, így például Claude Monet London-sorozatát vagy Vincent Van Gogh csillagfényes égboltjait, egyes szakemberek kételyeiket fejezték ki a vállalkozást illetően, mondván a művészek valóságábrázolásába a képzeletük is belejátszik, tehát tudományos szempontból nem teljesen megbízhatóak az alkotásaik.