Vakon Szegeden

A közös séta kezdetén minden résztvevőnek bekötötték a szemét, s páronként kaptak egy olyan botot, melyet a látássérültek is használnak. Király Csaba az egyik vezető jó tanáccsal is ellátta az útnak indulókat, ha bal lábbal lépnek a jobb oldalon, ha jobbal a bal oldalon érdemes tapogatózni a bottal.

Janik László színművész a séta közben elmondta, nem teljesen szokatlan a helyzet, hiszen, amikor az éjszaka közepén valaki föl kell egy pohár vízért, nem kapcsolja föl a villanyt, nehogy a családtagja felébredjenek. Neki is megy mindennek a lakásban, annak ellenére, hogy jól ismeri minden zugát.

Szeged főutcáján, melyet minden itt lakó jól ismer - legalábbis látóként azt gondolja - sokkal nehezebb a helyzet.

A séta résztvevői egy kávéra és süteményre is betértek egy cukrászdába, itt nemcsak az üdítőitalok egyensúlyozása jelentett nehézséget, hanem az is, hogy fizetni kellett, vakon felismerve a pénzérméket és bankjegyeket. Király Csaba elmondta, tizenöt év alatt csak kétszer vagy háromszor fordult elő vele, hogy a fizetés során becsapták egy üzletben, az azonban már többször megesett vele, hogy az eladók kérése ellenére sem segítettek neki a vásárlásnál.

A sétát követően a művészek és újságírók a Szegedi Kortárs Balett társulatával együtt "megtekintették" az Árny alatt című tárlatot. A december 8-ig egy belvárosi épület pincéjében látogatható kiállítás termeiben olyan sötét van, hogy a vendég a saját arca elé tett kezét sem látja, így csupán többi érzékszervére és a kísérők segítségére hagyatkozva ismerheti környezetét. A sétán több tipikus helyszínen - erdőben, réten, vizes élőhelyen - barangolhatnak a látogatók, felfedezhetik a városi utcát és egy lakás belsejét is.