2024. március 29. - Auguszta

Októberi sajnálatos események

A hülye szélsőbaloldali haverokkal kezdődött. H.-t egyszer kizárták egy anarchista sejtből bomlasztásért. Máskor pimaszságért vitték be a rendőrök, valami mondvacsinált indokkal. Amikor azt kérdezték tőle, hogy ezt tanítják-e az egyetemen, azt válaszolta:
2007. október 21. vasárnap 14:10 - Tálos Lőrinc
Egy éve és pár napja kaptam tőle egy sms-t. Ez állt benne: Fegyverbe! Találkozzunk az Októberi sajnálatos események 50. évfordulója alkalmából, 19:00-kor a Kálvin téri üvegkalitkánál. Első napirendi pont: a teendők megvitatása. Második napirendi pont: Végrehajtás. Ha ezt megtalálják nálam a rendőrök, nemcsak lecsuknak, meg is vernek. Vagy fordítva. Nem várom el egy rendőrtől, hogy felismerje a tanácsköztársaság plakátjairól ismert jelszó és az ‘56-os forradalomnak a terror alatti hivatalos megnevezése, valamint felszínes olvasás útján abból kihámozható üzenet között feszülő ellentmondást. Rossz a humoruk.

A Kálvin tér felé tartva felhívott édesanyám: kerüljem a Deák teret, az Astoriától a Kálvin tér irányába terelik a tömeget. Az a hír járja, hogy a rendőrök nem válogatnak, ha kardlapozni támad kedvük. Egyetemista korában, amikor az évfolyamtársait gumibottal verték végig az Erzsébet hídon március 15-én, ő egyedül ment a Petőfi-szoborhoz. Ahogy állt a szétdúlt virágok között, és arra gondolt, mégis miféle országban él, körbevették a munkásőrök és felszólították, hogy ne csoportosuljon. Mifelénk nem szokás bízni a fegyveres testületek tagjaiban, és kényesek vagyunk a gyülekezési jog szabadságára. A metró a Deák téren már nem állt meg.

Bizonyos birspálinkák elfogyasztása után (nehogy bajunk essen, abból, hogy gyúlékony anyagot hordunk magunkkal üvegben) megcéloztuk a Múzeum Cukrászda névre hallgató néhai törzshelyünket. Régebben se a profiterolért jártunk oda. Aznap mégse söröztünk hajnalig. Ahogy vágtunk át a nagyobbrészt távozó, átlagemberekből álló tömegen, amiben néhány hangadó erősen anyázott arccal az Astoria felé, süvítő hangot hallottunk. Majd becsapódott a lábunknál. Afféle kartonhenger volt. És erősen maró füstöt eregetett. Jött a többi is, számlálhatatlanul.

Már a cukrászdánál voltunk, egy hülye ötlettől vezérelve bemenekültünk oda. Már azt is megtöltötte a füst, fel kellett szaladni az emeletre. A kiszolgálás zavartan, de üzemelt. Piros szemmel szolgálták fel az erőseket. Egyesek esküdtek a sör könnygáz elleni jótékony hatására. Lajoska, a bajszos, középkorú pincér aggódó hölgykoszorú kíséretében támolygott ki a küszöbre, és az időközben felállt rendőrsorfal felé elrikkantotta a “Zsidóbérenc Orbán Viktor, hol vagy ilyenkor?” mondatba sűrített véleményét a kialakult helyzetről. Ivott még egyet, és ismét égető szűkségét érezte a közlésvágynak.

Odakint mint holmi sárga verebek láthatósági mellénybe öltözött kollégák álltak sorban a fal mellett. Ekkor már eldőlt: tudósítani fogok. Nem tévéből és nem másokat plagizálva az otthon kényelméből. Sutba dobtam a székház ostromakor bevált HírTV-Index combót. Rendőrök jobbra felsorakozva, tüntetők balra. Én meg a senki földjén. Csatlakoztam a felsorakozott zsurnalisztákhoz, segítségükkel szereztem előírt/javasolt mellényt magamnak is. Azt az információt kaptam vele, hogy a tévészékház ostroma utáni napokban még ért valamit, de amit ma láttak az arra utal: ezek ma verni jöttek. Nem túl hosszú tanakodás után mégis úgy döntöttem, akkor járok el helyesen, ha úgy teszek mintha minden rendben lenne. Jogállamban nem vernek újságírót a rendőrök, és úgy általában kényszerítő eszközt is csak indokolt esetben használnak. A rendőrkordon pedig hálás fényképtéma. Elindultam középre. Rajtam mellény, a hülye is láthatta, hogy fényképezek. A tömegtől távol voltam, egyedül. Jól céloztak. Kettő a hasamra, egy a nyakamra. Gyorsan. Ez úgy csípett, hogy azonnal visszarohantam a kollégákhoz elkáromkodni, mennyit is ér a sárga mellény, ha már lőni akarnak. Egy kiterjedt, fájdalmas véraláfutással megúsztam. Gondolni sem merek rá, hová céloztak, ha a nyakamat érte a lövés. A ballisztikai röppálya nem felfelé ível.

Az Erzsébet hídhoz a biztonságosnak tűnő mellékutcákon jutottunk el. Nem lehetett sokból válogatni. Majd mindegyikben rendőrsorfal fogadott bennünket, kerülgettük a könnygáz gomolygó füstjét. A barikádok már álltak. Fiatalok hordták rá az építőanyagokat. Hátrébb, a hídon békés tömeg és dzsembori fogadott bennünket, zsíros kenyeret és pogácsát osztogattak. Belefutottam egy barátomba, ő azért jött, mert a tévében látta a rendőrségi oszlatást. Eljött passzív ellenállni. Spontán, nem várt 72 órát a bejelentéssel. Nem hallgatott felszólításra, csak a vízágyú elől menekültünk együtt a Molnár utcán. Engem elsodort egy rendőrfalanx, megbotlottak bennem, vagy belém rúgtak nem tudom. Később felhívtam a barátomat, viperával kapott párat menekülés közben, de futni engedték.

Az éjszakai buszom csak a körúton kívülről indult. Másnap, amikor felkeltem, bekapcsoltam a tévét. Gergényi Péter tagadta, amit láttam, a vipera használatát, az azonosító számok hiányát egyaránt. Azonnal tárcsáztam. A TASZ jogsegélyszolgálatának a segítségével tettem meg a feljelentést. Előre szóltak: nincs esély. A be nem jelentett tüntetéseket fel kell oszlatni. Ha oszlatnak, menni kell, tudósítani sem lehet. Onnantól a rendőrségre van bízva, hogyan jár el.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Gondolataink témában
Szívesen látná Orbán Viktort köztársasági elnökként?
Szó sem lehet róla
Jobb lenne, mint miniszterelnökként
Teljesen hidegen hagy
Csak, ha nincs más elfogadható jelölt
Igen, alkalmas a posztra
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását