A csontritkulás kóros folyamat, amelynek következtében a csontokban a szilárdságot és keménységet, valamint a testmagasság megtartását biztosító ásványi anyagok - főként a kalciumfoszfát és a sók - mennyisége csökken, emiatt a csontok elvékonyodnak, törékennyé válnak. A csontritkulás világszerte mintegy 200 millió embert, a 60-70 évesek mintegy egyharmadát, a 80 év felettiek kétharmadát sújtó betegség. Magyarországon is komoly népegészségügyi gond, minden harmadik klimax után levő nő szenved tőle. Hazánkban évi csaknem 80 ezer törés írható a csontritkulás számlájára, de az Egyesült Államokban évente több mint egymillió.
A csontképzés-csontbontás egyensúlyának felbomlása már a 35-40 éveseknél elkezdődik, a folyamat a változó korú nők körében gyorsul fel a női nemi hormon, az ösztrogén termelésének leállása miatt. A csontvesztés ütemét helyes táplálkozással, rendszeres testmozgással le lehet lassítani, s kerülni kell a "kalciumrabló" dohányzást, a kávé és a szeszes italok fogyasztását. Fontos a csontozat rendszeres terhelése is, a napi séta, kocogás, esetleg gyógytorna elősegíti a csontképzést. Genetikai tényezők is szerepet játszanak a betegség kialakulásában, azaz a csontritkulásra való hajlam örökölhető. Ma már korszerű gyógyszerek állnak rendelkezésre, van olyan is, amelyből elegendő havonta egy szemet bevenni, s ugyanolyan hatásosan gátolja a kalcium kiürülését a szervezetből, mint a naponta alkalmazott készítmények.
Magyarországon a betegség a lakosság legalább kilenc-tíz százalékát érinti, közülük kétszer annyi a nő, mint férfi. Évente közel 16 ezer combnyaktörés, 20 ezer csukló- és mintegy 30-40 ezer csigolyatörés fordul elő osteoporosis miatt, az ezt elszenvedők 15-20 százaléka a leggondosabb ellátás ellenére is fél éven belül meghal a szövődmények következtében. Hazánkban ugyan világszínvonalú a gyógyító és kezelő hálózat, de a felvilágosítás hiányossága miatt a rászorulóknak mindössze egyhatoda kerül ellátásra. Az 1995-ben megindult Nemzeti Osteoporosis Program irányelvei szerint többszintű, az egész ország területét behálózó ellátó rendszer jött létre, minden rászoruló számára biztosítva a szűrés, a diagnosztikus és terápiás tevékenység hozzáférhetőségét. Az ismételt törések megelőzését szolgálja az az átfogó megelőzési program is, amelyet az érintett szakmai szervezetek összefogásával 2003 áprilisában indítottak el.
