Nevüket hatalmas, kardszerű felső szemfogaikról kapták, amelyek hossza 10-18 cm között változott. Legismertebb csoportjukat a Smilidon nembe tartozó fajok alkotják, amelyek Amerikában éltek a pleisztocén során - olvasható a Membrana című orosz hírportálon.
A University of New South Wales kutatói megalkották a Smilodon fatalis ("a halálos kardfogú tigris") koponyájának komputeres modelljét. A körülbelül 230-250 kilogramm testsúlyú Smilodon fatalis Észak-Amerikában jelent meg mintegy 1,6 millió évvel ezelőtt és 10 000 éve halt ki. Dél-Amerikában eljutott a mai Peru területáig.
Párhuzamosan, összehasonlításképp megalkották a hozzá méreteiben hasonló mai oroszlánok (Panthera leo) koponyájának komputeres modelljét is, majd kiszámították, hogy mekkora erőt fejtettek ki harapáskor, s mekkora volt a koponya különböző elemeinek a terhelése. Az ausztrál kutatók egy ahhoz hasonlatos software-t használtak, amilyet a mérnökök a hidak, épületek, vagy a gépkocsik karosszériájára nehezedő terhelést és belső feszültségeket számítják ki. A team vezetője, Colin McHenry, a Newcastle-i Egyetem kutatója a rekonstrukciót a gépkocsik virtuális töréstesztjével hasonlítja össze.
Az ausztrál tudósok végső során kiszámították, hogy a kardfogú macska ezer newtonnyi erőt fejtett ki harapáskor. Ez nem kevés, de nem is több, mint amit egy 80 kilogramm testsúlyú jaguár fejt ki.
Amikor a fogak és az állkapocs terhelését kiszámították,a rájöttek, hogy ezek a ragadozók aligha ölhették meg áldozataikat úgy, hogy a kardfogaikat "menetközben" döfték a zsákmányba. Nagyobb állatok esetében, mint amilyen egy bölény, a kardfogú macska koponyájára túlzott terhelés hárult.
A kutatók szerint valójában a kardfogú macskák lenduletből, testsúlyukkal sodorták el áldozatukat, majd amikor a zsákmány a földre került, akkurátusan átharapták a torkukat.
