2024. október 12. - Miksa

Agyonlőtte, feldarabolta, elásta - 2. rész

A brutális bűnügyekről szóló hírek elárasztják a sajtót. Rengetegen rendezik el családi, illetve anyagi gondjaikat úgy, hogy a problémás személyt egyszerűen elteszik láb alól. Azaz, mégsem egyszerűen: előfordul, hogy az áldozat vértócsában fekve, a felism
2007. október 11. csütörtök 17:27 - Mohai Szilvia
A cikk első részében azt vizsgáltuk, az olvasó miért kíváncsi annyira ezekre a bűnügyekre. Az is érdekes azonban, hogy egyáltalán miért történnek ilyen esetek; miért érzik szükségét annak egyesek, hogy ily kegyetlen módon végezzenek valakivel. Izgalmas lenne belelátni egy pszichopata agyába, mikor épp végrehajtja ezeket a borzalmakat. Gondolkodik közben, vagy az ösztönei vezérlik? Élvezi a vér, a belső szervek látványát? Esetleg gyerekkora óta kórboncnoknak készült, de nem vették fel az orvosira, úgyhogy csak így tud gyakorolni? Vagy ennyire kedveli a vörös színt, mint mondjuk a tojásfóbiás Hitchcock, aki így nyilatkozott: "Irtózom a tojástól. A vér vidám, piros. De a tojássárgája sárga, visszataszító. Soha nem is kóstoltam"? Igaz, utóbbi legalább csak a filmvásznon élte ki szenvedélyét, és nem ontotta ki valódi személyek „vidám, piros” vérét.



A bárányok hallgatnak című film hőse, Jame „Buffalo Bill” Gumb nővé szeretett volna válni, ezért nyúzta meg áldozatait, és varrt női ruhát a bőrükből. A Mathieu Kassovitz rendezte Bíbor folyók Fanny Ferreirája pedig azért csonkított meg még életben lévő embereket, hogy felhívja a figyelmet egy a környezetében zajló genetikával kapcsolatos összeesküvésre. Tehát, úgy tűnik, mindig áll valami pszichológiai ok a háttérben. Az elkövetők fel szeretnék hívni a figyelmet valamire, esetleg saját magukra; meg akarnak büntetni valakit, vagy csak le akarják vezetni a bennük felgyülemlő feszültséget. Persze, nem lenne szerencsés csupán a filmekben előforduló motívumok alapján ilyen kijelentéseket tenni; és nem is kell, hiszen a témának léteznek szakértői: a kriminálpszichológusok, akik hozzáértően és előszeretettel turkálnak a pszichopaták lelkében, és fényt derítenek a szörnyű valóságra.

Münnich Iván
1967-ben szerzett klinikus pszichológus diplomát az ELTE-n. Egyetemi évei alatt az Eötvös József Szakkollégium tagja volt. A Országos Kriminológiai Intézet bűnözéskutatási osztályának kutatója, disszertációját 1971-ben védte meg, 1984-ben úgynevezett klinikus szakpszichológusi diplomát és minősítést kapott. A PhD-fokozatot 1995-ben nyerte el. 1980-ban a cambridge-i Darwin College örökös tagjának választotta. A Magyar Tranzakcióanalitikus Egyesület elnöke, az európai jogi és pszichológiai társaság elnökségi tagja, a Magyar Pszichológiai Társaság főtitkára, az Igazságügyi Pszichológiai Bizottság tagja. 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
Arról, hogy mi is ez a „szörnyű valóság”; azaz, miért játszanak olykor hentest a bűnözők, Münnich Iván kriminálpszichológust kérdeztem.

Miért végeznek ilyen kegyetlen módon áldozataikkal a gyilkosok?


Ezek a brutális gyilkosságok általában nagyon ritkák. Mindegyik mögött egy-egy egyéni élettörténet áll, amely megértése mélylélektani kutakodást igényel. Bizonyos értelemben minden gyilkosság brutális. Ha ennek extrém formája is van, mindig lélektani problémák állnak a háttérben. A tettek egy része „célszerűnek” is tűnhet. Például egy hulla feldarabolása úgymond racionális cselekedetnek is tekinthető, hiszen a gyilkosnak valahogy el kell tüntetnie azt. Ha feldarabolja az áldozatot, könnyebben el tudja takarítani a nyomokat a helyszínről. Tehát, sokszor az ilyen brutálisnak tűnő tettek mögött van egy lélektani és egy racionális motiváció is. A leplezés is állhat a háttérben, ilyenkor például elégetik az áldozataikat. Félre akarják vezetni a hatóságokat - azaz itt is jellemző egyfajta, a tudat felszínén működő racionalitás. Sokszor pedig egyszerűen anyagi okok miatt történik a gyilkosság, ezeknek mindig a leplezés a lényege, nem a mélylélektani dolgok: a valódi motiváció itt a pénzszerzés, nem maga a gyilkosság.

Mi a helyzet azokkal a gyilkosságokkal, amelyeket nem anyagi haszonszerzés céljából követnek el?

Azoknál mindenképp a mélylélektani okok a lényegesek, például a bosszúvágy. Előfordul például, hogy valaki megöli a saját gyermekét, mert tudja, hogy ezzel a feleségének a lehető legnagyobb kínt tudja okozni. Ez azonban szélsőséges eset, a bosszúállásnak egy igen paradox módja. A féltékenységből elkövetett brutális gyilkosságok is gyakoriak. Az elkövető úgy érzi, hogy valamikor megalázták, és ezen akar változtatni: be akarja bizonyítani, hogy ő mégiscsak valaki; és ennek a formája a bosszúállás. Emögött is mélylélektani motiváció áll; a bosszú extrém módjainak oka mindig a személyiségzavarra vezethető vissza. Aki ilyen tetteket követ el, annak a lelke nehezen érthető meg egy átlagos, „normális” gondolkodással.



A gyilkosok típusai
A látnok: A közhiedelemmel ellentétben a legtöbb sorozatgyilkos nem elmebeteg, és nem hall olyan hangokat, amelyek gyilkolásra ösztönöznék. Egyesek próbálják nem beszámíthatónak minősítetni magukat, hogy elkerüljék a szigorú büntetést. Néhány esetben ez a csalás be is vált. Herbert Mullin 13 embert ölt meg, miután a hangok azt mondták neki, hogy gyilkossággal akadályozhat meg egy földrengést Kaliforniában.
A küldetéstudatos: A sorozatgyilkosok ezen típusa úgy gondolja, hogy cselekedete nemes, mivel bizonyos emberek megölésével a társadalom haladását segíti elő. Gary Ridgway és Aileen Wuornos a klasszikus példái ennek a kategóriának. Wuornos esetében, aki prostituált volt, az áldozatok a kuncsaftjai voltak.
Az élvhajhász: Élvezetből öl. Yang Xinhai elfogás utáni kijelentése jól példázza ezen típus viselkedését: "Amikor embert öltem, szexuálisan felizgultam és ez további gyilkosságokra inspirált. Nem érdekelt, hogy megérdemlik-e az életet vagy sem. Nem aggódtam emiatt". Némelyik gyilkos a "vad" üldözését élvezi, amíg másokat a még élő áldozat megkínzása és megbecstelenítése izgat fel.
A profitorientált: A legtöbb bűnöző, aki anyagi haszon reményében öl meg embereket, nem számít tömeggyilkosnak, mivel inkább a nyereségvágy inspirálja őket, mintsem a lelki kényszer. Például Marcel Petiot, aki a nácik által megszállt Franciaországban "tevékenykedett", sorozatgyilkosként van számon tartva. A francia ellenállás tagjának adta ki magát és gazdag zsidókat csalogatott a házába azzal az ürüggyel, hogy kicsempészi őket az országból. Ehelyett megölte őket és ellopta a tulajdonukat, összesen 63 emberrel végzett ily módon.
A hatalomittas: A leggyakoribb típus. Fő célja a gyilkolással, hogy hatalmat gyakoroljon áldozata felett. Általában a gyerekkori megaláztatásokra vezethető vissza ennek a típusnak a viselkedése, mivel ezen atrocitások miatt gyengének és alkalmatlannak érzi magát a gyilkos. Gyakran összekapcsolja a rossz emlékeket a jelennel, így a kiskorában elviselt durva bánásmódot áldozatain alkalmazza. (Forrás: hu.wikipedia.org)
Miért fordul elő olyasmi, hogy valaki látszólag ok nélkül, magáért az ölésért gyilkol?

Ilyen is van, általában sorozatgyilkosságok esetében. Itt is fontos szerepe van a mélylélektani motivációnak és a bosszúnak. Például mikor prostituáltakat gyilkolnak, Hasfelmetsző Jack is húsz-harminc embert ölt meg. Ezek a tettek látszólag ok nélkül történnek, így a valódi motivációt csak alapos kutakodás után tudjuk meghatározni. Ez visszavezethető akár a gyermekkorig, amikor is történt valami a gyilkossal, amit így akar megbosszulni. Lényében, személyiségében megsértették, és azt akarja, hogy meglakoljanak érte. Több tucat áldozatot is tudnak produkálni ilyenkor az emberek. Gyakran az egész életüket meghatározza a bosszúvágy, ami végül egy gyilkosságban manifesztálódik. A pszichopatákra azt mondják, ok nélkül gyilkolnak, de mélylélektani motivációt mindig találunk; ez az ő esetükben maga a gyilkolás vágya.

Van jelentősége a gyilkos fegyver kiválasztásának?

A fegyver mindig szimbolikus jelentőséggel bír. Persze, hogy az elkövető számára pontosan mit szimbolizál, azt nem minden esetben tudjuk. De általánosságban meg lehet ezt határozni. A legsúlyosabb, mikor olyan fegyvert használnak, amivel közvetlenül tudnak fizikai sérülést okozni; ilyen például a kés, a balta vagy a kalapács - bármi, amivel vágni lehet, és vért fakasztani. Aki lőfegyvert választ, az kicsit távolabb áll a tettétől; nem avatkozik be közvetlenül, hanem a fegyver végzi el a piszkos munkát, neki csak meg kell húznia a ravaszt. Így távolságot tud tartani a vérfagyasztó helyzettől.

Ezek az emberek agresszívek a mindennapi életben is, vagy nem látszik rajtuk, hogy akár gyilkolni is képesek lennének?

Nem feltétlenül. Bár, mindenki mást tekint agressziónak. Ám általánosságban elmondható, hogy ezek az emberek nem tűnnek ki a tömegből, napközben közöttünk jönnek-mennek. A fizikai megjelenésükből nem lehet arra következtetni, hogy ölni tudnának. De összeütközések azért vannak a környezetükkel, és erőszakos megnyilvánulásaik is előfordulhatnak, de ezek általában nem érik el az extrémitásnak azt a szintjét, hogy eszünkbe jusson: „Na igen, ő majd gyilkolni fog!” Gyakorlatilag itt élnek köztünk, és nagyon nehezen ismerhetők fel.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Bűnügy témában
Ön mivel büntetné a halált okozó ittas vezetést?
Azzal amit okoz: halállal
Életfogytiglan
Tíz lév letöltendő
Néhány év elég
Jogosítvány örökös elvétele
Nem büntetném
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását