Henrik Ehrsson londoni kutató szerint, "az agy képes becsapni saját magát, és amikor megpróbálja interpretálni az érzékelési információkat, az így létrehozott képnek nem kell valódi reprezentációnak lennie". Az alanyok megtévesztéséhez, Ehrsson egy fejre illeszthető kijelzőt adott nekik, mely saját magukról hátulról készített felvételt mutatott, miközben megakadályozta, hogy az alanyok bármi mást lássanak. Ezt követően a kutató, egy műanyag pálcával megbökdöste az alany mellkasát, miközben ezzel egyidejűleg egy második pálcát a kamera előtt tartott az alanyok mögött, hogy úgy tűnjön, az illúzió "ember", akit az alany hátulról látott, szintén meg van bökdösve.

Az alanyok fizikailag érezték, hogy bökdösik őket, ám azon furcsa élményük is megvolt, hogy a filmen látott alteregójukat is bökdösik. Ehrsson szerint, a kísérletben az alanyoknak megvolt azon igen erős érzése, hogy teljesen máshol ülnek. Következtetése szerint, testünkben az önmagunkról kialakított percepció szorosan kapcsolódik ahhoz, agyunk miként dolgozza fel az érzékszerveinktől származó információkat.

Ehrsson eredményeit egy másik, testen kívül élményt vizsgáló kutatás is megerősítette, melyet Olaf Blanke és csapat végzett el Svájcban. Ezen csapat szándékosan összezavarta az alanyok vizuális és taktilis tapasztalatait, hogy megteremtse a testen kívüliség érzését.

Blanke kísérletében, az alanyok 3D-s szemüvegeket kaptak és virtuális "figurákat" kellett nézniük, akik előttük álltak két méterre, és akiknek megsimogatták a hátát. Saját magukról vagy egy báburól, illetve egy élettelen fekete tábláról készült live videót láttak, mindegyiket megsimogatták. Néha az alanyokat is ezzel egyidejűleg megsimogatták, néha nem.

Miután egy percig nézték a képeket, az alany szemét bekötötték, hátrafelé mozgatták őket, majd azt kérték tőlük, hogy menjenek előre oda, ahol eredendően álltak. Blanke kimutatta, hogy azok, akik magukat vagy egy bábut láttak megsimogatni, miközben őket is megsimogatták, átlag mintegy 25 centiméterrel túlhaladtak eredeti kiindulópontjukon, ami azt sugallja, hogy az általuk figyelt "emberek" felé vonzódtak, mivel azt hitték, azok valójában ők maguk voltak. A trükk azonban nem vált be akkor, amikor az alanyok egy fekete táblát láttak simogatni, vagy ha őket a látottakkal egyidejűleg nem simogatták meg.

Blanke szerint kísérlete azt mutatja, hogy az emberszerű figura látványa, kombinálva a simogatással megtévesztheti az alanyt, azok ösztönösen áthelyezik önmaguk "érzékelését" onnan, ahol valójában lenniük kellene. A kutató azonban hozzátette, hogy az illúzió nem hoz létre teljes testen kívüli élményt, mint Ehrsson kutatása.

Ehrsson is végzett egy hasonló kísérletet tesztjei során, és rájött, hogy az önkéntesek fiziológiai választ produkálnak - erősebb izzadás például, amikor azt érezték, hogy virtuális énjüket fenyegetik -, amikor úgy tűnt, hogy megütik őket egy kalapáccsal. Mindkét tudós azt állítja, hogy kísérleteik megerősítik azon elméletet, mely szerint az "én" szorosan kapcsolódik a "testen belüli" pozícióhoz, mely viszont az érzékektől származó információktól függ.(hirado.hu)