A természetben élő mókusok a kígyók felé lóbálják bozontos farkukat, hogy nagyobbnak és fenyegetőbbnek nézzenek ki. Ezen "felnagyító" védelem mindennapos taktika az állatvilágban, a macskák ugyanezen okokból borzolják fel szőrüket, amikor fenyegetve érzik magukat.

Érdekes módon, a mókusok sokkal erőteljesebben lóbálják farkukat a kígyók előtt sötétben, amikor a hüllők szeme nem látja a mókusfarkat. Azonban a csörgőkígyók érzékelik a hőt. A viselkedéskutató Aaron Rundus és csapata azt gyanította, hogy a mókusfarok az emberi szem számára láthatatlan hőjelzéseket küld a kígyónak.

Infravörös kamerával a csapat lefilmezte a kaliforniai földimókus és a kígyók találkozását. A kísérletbe csörgőkígyót és bikasiklót vontak be. Amikor a mókusok a csörgőkígyóval néztek farkasszemet, meglengették farkukat és "bekapcsolták" a hősugárzást valószínűleg úgy, hogy megnövelték farkukban a véráramot és felborzolták szőrüket. Amikor a bikasiklóval kerültek szembe, melyek nem látják a hőt, a mókusok csak lengették farkukat, de egyébiránt nem hevítették azt fel.

Rundus szerint rejtett kommunikációs rendszerről van jelen esetben szó. A kutató szerint egy egész olyan világ létezik odakinn, melyet az ember nem képes érzékelni, olyan rejtett folymatok, melyekből más állatok különleges érzékelő képességeikkel előnyt kovácsolhatnak.

Rundus és csapata a csörgőkígyókat is letesztelte, kitömött, igencsak életszerű, robotmókusokkal, melyeket hevíthető farokkal szereltek fel. A kígyók óvatosak voltak a farkukat lengető mókusrobotok jelenlétében, különösen akkor, amikor farkukat ugyanolyan hőmérsékletre hevítették fel, mint azt egy kígyóval konfrontálódó, valódi mókus tenné.(hirado.hu)