A Nagyszínpad programja a megszokott módon 16.30-kor kezdődik a tíztagú francia Babylon Circus műsorával. A ska-punk-funk-folk-reggae-sanzon fogat 1995-ben alakult, és abból ítélve, hogy a hasonlóan öszvér zenét játszó Manu Chao mekkora sikert aratott az első napon, nem kell félteni őket attól, hogy a közönség söröspoharakkal dobálná le őket a deszkákról. 
Az utánuk érkező brit Razorlight a vasárnap brit gitárpop bandája, ebből a szempontból akár tipikus szigetes csapatnak is nevezhető, hiszen ez a vonal – alkalmazkodva a mainstream trendekhez – itt is domináns ebben az évben. A Razorlight eddigi pályafutása alatt két albumot jelentett meg: a debütáló Up All Night 2004-ben, az aktuális nagylemez, az impresszív bemutatkozásnál is jóval sikeresebb, cím nélküli album pedig tavaly került a boltokba. 
Sinéad O’Connor személyében minden idők egyik legfontosabb, legszínesebb és legnyughatatlanabb női popelőadója lép a Sziget nagyszínpadára. Az öntörvényű ír énekesnő a ’80-as évek új és izgalmas női előadókkal gazdagon meghintett második felében, pontosan 1987-ben robbant be The Lion and the Cobra című lemezével. Ezt 1990-ben követte a hasonló hangvételű, alterockos I Do Not Want What I Haven’t Got, rajta a hatalmas sikert arató Prince-feldolgozással, a Nothing Compares 2U-val, melynek könnyezős videoklipje igazi MTV-sztárt varázsolt az akkoriban éppen kopaszon megjelenő énekesnőből. Karrierje ezek után nem volt zökkenőmentes: több lemeze is megbukott, ráadásul komoly botrányok fűződtek a nevéhez – a Biblia színpadi széttépésével például sikerült magára haragítania a Vatikánt – , de mindeközben olyan előadókkal kooperált, mint Roger Waters vagy Peter Gabriel. 2003-ban ugyan bejelentette visszavonulását, de ez – mint ahogyan az általában lenni szokott – nem következett be, és tavaly visszatért a színre Throw Down Your Arms című albumával. Aligha tippelhető meg, hány nézőt vonzana egy önálló budapesti Sinéad O’Connor koncert, az azonban garantált, hogy a fesztiválon hatalmas tömeg kíséri majd figyelemmel minden rezdülését.

A Sziget szervezői mondhatni biztosra mentek a vasárnapi headliner Faithless meghívásával: a brit house-pop alapzenekar már negyedik alkalommal lép fel a fesztiválon, és eddig minden szigetes fellépésükkel sikerült felülmúlni az azt megelőzőt. 2005-ben még úgy tűnt, hogy az 1995-ben alakult Faithless triója, Rollo, Sister Bliss, Maxi Jazz a csúcsponton zárja le karrierjét, azonban Greatest Hits-turnéjuk meggyőzte őket arról, hogy történetük még korántsem ért véget. Így készült el tavaly ősszel legfrissebb, To All New Arrivals című, kicsit visszafogottabb, ambientes-dubos albumuk, melyen a megszokott vendégseregen túl még a The Cure főnökét, Robert Smith-t is szerepeltették. A 2007-es Szigeten az új számok mellett minden bizonnyal előkerülnek a house-megaslágerek is – Insomnia, Salva Mea, Reverence – , és a korábbiak alapján borítékolható, a csúcsformában lévő Faithelss túlszárnyalja minden korábbi fellépését. 
Az iWiW Világzenei Nagyszínpadon a Söndörgő és a Muzsikás után az elefántcsontparti reggae-énekes Seydou Koné, azaz Alpha Blondy szerepel, becenevén “a nyugat-afrikai Bob Marley”, aki sajátos zenei világa mellett kőkemény politikai állásfoglalásaival szerzett magának hírnevet az utóbbi évtizedek során. A Marley-párhuzam egyébként már csak azért is adja magát, mert Alpha Blondy többször is zenélt a The Wailersszel. Utána minden idők egyik legsikeresebb latin zenésze, az amerikai Eddie Palmieri veszi át a terepet, aki zongoristaként egyaránt mestere a Thelonious Monk, McCoy Tyner, Herbie Hancock nyomán haladó klasszikus jazz irányzatnak, a salsának és a latin jazznek, s az elmúlt harminc évben kilenc Grammy-díjat zsebelt be. A 2002-ben újraalapított La Perfecta élén mutatkozik be hazánkban, hogy kiderüljön végre, mi fán terem a veretes salsa. 

A Hammerworld Színpadon először a pezsgő hazai doom/sludge színtér három kiváló képviselője zenél: a váci Sunday Fury, illetve az egykori Mood két utódzenekara, a Wall Of Sleep és a Stereochrist egyaránt Magyarország legjobb koncertbandái közé tartoznak, így feltétlenül érdemes megnézni őket. Utánuk a Tesstimony és a Christian Epidemic melegít be a főattrakció norvég Satyriconhoz, akik ugyan a legendás templomgyújtogató színtérről érkeztek és ott voltak a stílus ősbandái között, a sátánista botrányok azonban elkerülték őket. A Satyricon azóta már kinőtte a black metal skatulyát, zenéjük egyéni, kategorizálhatatlan és semmi máshoz sem hasonlítható. Remélhetőleg a metal sátor híresen rossz hangosítása sem vágja majd tönkre programjukat.

A Wan2 Színpadon az amerikai rapper Beat Assaliant után 23.00-tól a Fun-Da-Mental veszi át a terepet, a ’90-es évek egyik legfontosabb és legütősebb etno-techno, etno-elektro formációja erős politikus beütésekkel. Az ázsiai-brit együttes egyszerre rímel a modern elektronikus tánczenék világára és hordozza az indiai szubkontinens népzenéinek hatását. A Fun-Da-Mental - melynek törzsgárdáját két zenész, a beszédes nevű Propa-Gandhi és Impi-D alkotják, koncerteken számos kísérőmuzsikussal kiegészülve - pályafutása alatt hét lemezt jelentett meg. A legutóbbi - a 2006-os All Is War (The Benefits of G-Had) - ismét radikálisan politikus, olyannyira, hogy a kiadóval való tartalmi konfliktusok miatt csak letölthető formátumban jelent meg.