Az Antarktisz már nem bír többet nyelni

Ezen széntartályok nagyon fontosak, mivel felszippantják az atmoszférából a felesleges szén-dioxidot és lassítják a globális felmelegedés ütemét. A nemzetközi csapat tanulmánya a Science tudományos folyóiratban jelent meg, közölte a hirado.hu.

Ezen hatást a klímakutatók már előre vetítették és figyelembe is van véve - bizonyos mértékig- a klímamodellekben. Ám úgy tűnik, mintegy 40 évvel előbb következik be a vártnál. Az adatok segítenek majd finomítani a Föld klímamodelljeit, többek között azokat, melyeket az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) előrejelzései nyugszanak.

Az atmoszférába bocsátott összes szén-dioxidnak csak a fele marad ott, a többi a szénelnyelőkbe kerül. Két fő természetes széntartály van, az óceánok és a szárazföldi "bioszféra". Ezek mérete megegyezik, és az összes széndioxid-kibocsátás negyedét nyelik el egyenként. A Déli-óceánról úgy hitték, hogy az összes karbon 15 százalékát nyeli el. Azt feltételezték, ahogy az emberi tevékenységek egyre több szén-dioxidot juttatnak az atmoszférába, az óceáni tartályok tartanák az ütemet, hasonló százalékban nyeli majd el a gázt.

Ezen tartályok hatékonyságának csökkenése elvárt eredmény volt, ám csak a 21. század második felében. Corinne Le Quere kutató és csapata atmoszferikus CO2 adatokat gyűjtött a Déli-óceán 11 állomásáról és világszerte 40 egyéb állomásról 24 éven át. Az atmoszferikus széndioxid-mérések lehetővé tették, hogy a kutatók kiszámítsák, mennyi CO2-t nyeltek el a tartályok. A csapat ezt követően meg tudta állapítani, hogy egymáshoz képest mennyire voltak hatékonyak a tartályok a CO2 elnyelésében.

Le Quere szerint, mióta 1981-ben megkezdődtek a megfigyelések, azt látják, hogy a Déli-óceán tartályai nem növelték elnyelési kapacitásukat. Ugyanazon szinten vannak, mint 24 évvel ezelőtt, annak ellenére, hogy a kibocsátások aránya 40 százalékkal emelkedett. A Déli-óceántartály hanyatlásának oka, a kutatók szerint az 1958 óta megnövekedett szelességben keresendő. Az óceáni szelek erősödése két tényezőnek tulajdonítható.

Az egyik a felső atmoszférában lévő ózon kimerülése, mely megváltoztatja ezen régió hőmérsékletét. A másik a jelenlegi klímaváltozás, mely a trópusokat jobban melegíti, mint a Déli-óceánt. Ezen folyamatok mindegyike megváltoztatja a Déli-óceán felett az atmoszferikus cirkulációt, így erősebb szelek alakulnak ki.

Az óceánok a szén-dioxid nagy részét a mély vizekben tárolják. Ám Le Quere szerint, ahogy a szelek erősödnek, az óceáni víz jobban keveredik. Emiatt a hűvös, széntartalmú víz felkerül a felszínre, ahol a gázt visszaengedi az atmoszférába. Az óceáni felszín telítődik CO2-vel és nem tud több gázt elnyelni az atmoszférából. A csapat kimutatta, hogy mindez hatékonyan eltelíti a Déli-óceán tartályát, így az képtelen olyan gyorsan elnyelni a CO2-őt, mint ahogy az ember kibocsátja azt.

Dr. Sus Honjo a Woods Hole Oceanográfiai Intézet kutatója egy másik vizsgálatot végez, hogy megállapítsa a Déli-óceán szénnyelőjének hatékonyságát. Ehhez egy másfajta megközelítést használ. A kutató szerint a technológiai fejlődés lehetővé teszi, hogy részletesen megvizsgálják a tengeri széntartályokat, néhány adathoz pedig valós időben jussanak. Honjo szerint, az újabb bizonyítékok azt is sugallták, hogy a Csendes-óceán északnyugati része egy másik jelentős CO2 elnyelő lehet.

Ahogy a szén-dioxidot az óceánok elnyelik, azok egyre savasabbá válnak, károsítva az olyan tengeri állatokat, mint a korall. A legutóbbi vizsgálat azt sugallja, hogy a jelenség az évszázad folyamán csak romlani fog. A probléma ott van, hogy az ember által kibocsátott többlet CO2 a felszíni vizekben marad és nem kerül le a mélybe. Így a helyzet egyre rosszabb, mivel az óceán savasodása által érintett biológiai organizmusok is a felszíni vizekben élnek, ahol van napfény - mondja Le Quere.