Szakácsi Sándor a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1974-ben végzett Várkonyi Zoltán osztályában, azt követően a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1975-től a Vígszínház, 1987-től a József Attila Színház tagja volt, majd 1989-ben szabadúszó lett. 1992-től a Nemzeti Színház, 2000-től a Pesti Magyar Színház művésze volt.
A színművész többek között játszott a Rock Színház, a Szabad Tér Színház, az Új Színház, a Gyulai Várszínház, az Esztergomi Várszínház, a Schütz Ila Színház produkcióiban. 2003-tól az Ivánka Csaba Alapítvány kuratóriumának tagja volt.
Fontosabb színpadi szerepei: Liliomfi (Liliomfi), Csongor (Csongor és Tünde), Szakhmáry Zoltán (Úri muri), Lysander (Szentivánéji álom), Hamlet (Hamlet), Kiprios Jézus (Sztárcsinálók), Che (Evita), Trigorin (Sirály), Biberach (Bánk bán), Don Quijote (La Mancha lovagja), Gorcsev Iván (Láthatatlan légió), De Sade márki (Marat/Sade), Malvolio (Vízkereszt, vagy amit akartok).
Több filmben is játszott, láthatták a nézők egyebek mellett az Elveszett illúziók (1982), a Hatásvadászok (1982), az Eszkimó asszony fázik (1983), az István, a király (1984), a Redl ezredes (1984), a Képvadászok (1985), a Peer Gynt (1988), A hétfejű tündér (1997), valamint A Szent Lőrinc folyó lazacai (2002) című műben.
Számos rádiós alakítás és szinkronfőszerep is fűződik Szakácsi Sándor nevéhez.
"Soha nem éreztem még, hogy valaminek vége. Állomások vannak. Az emberek belealusszák magukat a tegnapi holnaputánba. Itt jól érzem magam, persze adódnak problémák, de ezek ránk tartoznak. Több helyre is hívtak vendégszerepelni, de utána jólesik visszatérni."- nyilatkozta Szakácsi a sugo.hu-nak alig egy hónappal ezelött a Magyar Színházról.
Legfontosabb díjai:
Jászai Mari-díj 1985, Hegedűs gyűrű 1986, Őze Lajos-díj 1992,
A veszprémi TV találkozó legjobb férfi alakítás díja, Erzsébet-díj 1994,
Ivánka Csaba-díj 2000, ATV művészdobogó 2001,
A Sík Ferenc Alapítvány különdíja 2002,
Főnix-díj 2003.
