Gratulálunk a nagykövetséghez. Mit jelent ez a poszt számodra?
Meglepődtem, és nagyon örültem is neki. Ez egy olyan olyan közéleti vagy társadalmi szerep, ami először azt gondolnám, hogy távol áll tőlem. Aztán jobban magamba néztem, és rájöttem, hogy mégiscsak tudok valamit ehhez adni. Az ügy eleve fontos számomra. A kérdés, hogy miért pont én. Hiszen van egy saját, alapvetően magányos kis világom tele metafórákkal, versekkel, dallamokkal. Ugyanakkor ez a világ egy esélyegyenlőségi program miniben. Kezdve onnan, hogy sok nemzetiség zenéjét használok, és próbálok ezekből egy egységet kovácsolni. Ez a sokszínűség tisztelete. A munkafolyamat a zenekarokkal és a különböző projektekben, az pedig a tehetség tisztelete. Kölcsönösen inspiráljuk egymást, így építkezünk erre a sokszínűségre. Ez pedig nem egyszerű feladat. Ha ezt a képet rávetítjük a társadalmi problémák megoldására, ugyanazt láthatjuk: az esélyegyenlőség valahol ott kezdődik, hogy szeretettel figyelsz egy másik emberre. Csak ennyi. Az alapvető pozitív hozzáállás az élethez. Én is megjártam a létra fokait, nem a vár tetejéről beszélek a szegénységről. Az én mesém valahogy így hangzik: egy szegény parasztlányból világjáró énekes lesz. Az akaraterő és az önbizalom vitt előre, nem esélyegyenlőségi programok. De ezzel csak segíteni lehet.
Milyen célokat tűzöl ki magad elé az esélyegyenlőség nevében?
Nekem két titkos célpontom van: az első a gyerekek. A másik a már említett szeretet és segítség. Egy példa: tegnap felszálltam a villamosra. A földön a szék mellett feküdt egy hajléktalan. Elesett. És senki nem segített rajta. Nem mertek hozzányúlni. Nem értettem a közönyt, hogy miért nem fogják meg és teszik fel egy székre.
Lehet az ilyen hozzáálláson változtatni?
Nem tudom. Talán azért választottak engem, mert el tudom kezdeni erjeszteni a kovászt. Biztos, hogy egy év alatt nem történik csoda. De optimizus kell, és még egy nagyon fontos dolog: a humor. Nem kinevetni - hanem együtt nevetni. A mi soknemzetiségű poénjainkat nem is tolmácsolom mert nem tűr nyomdafestéket.... A humornak olyan jelentése van, hogy értve vagy és szeretnek.
A társadalmi feladatok között - bár nem én vagyok hivatott beszélni erről - fontosnak tartom a most kezdeményezett gyermekszegénység elleni programot. Mint esélyegyenlőségi nagykövet azon leszek, hogy a tehetségek sokféleségének elismerésére fejlesszük a közösségeket, díjakat, szakmai kritikát.
Nagy a megfelelés-betegség az országban: aki nem a bevett kánonok szerint alkot, azt azonnal negatív módon ítélik meg. Saját példával élve azt mondhatom, az összes munkám esélyegyenlőségi program: Weöres Sándor, illetve a figura, Lónyay Erzsébet Pszichéjének velem való kapcsolata jó példa...Egy sort le nem írtak zenei kritikaként.
És én csak egy vagyok a sok közül. Nemcsak a zenében kell odafigyelni a tehetségekre: ugyanúgy oktatás, tudomány területén is lehet a gyermeket segíteni. Így tudom jól ellátni a feladataim: ha a médiában szerepelek, és egy gyermek kapcsolgat a csatornák közt, azt várnám, hogy ha lát engem, merítsen belőlem, és mozgassa meg a fantáziáját, mihez van tehetsége. Legyen az tánc, színművészet, ének...
Folyik a trágyalé a médiából... annyi a butaság. A szomszédsági intézményt helyettesítik ezzel ahelyett, hogy átmennének, és megkérdeznék, hogy hogy vagy?
Kiket akarsz megszólítani?
Sokáig, ha népzenét csináltam, nem voltam elég népzenei. A jazz nem volt eléggé jazz-es. A verséneklést is mindig másképp csináltam. Tehát nehéz volt engem elsőre beskatulyázni. Valahogy sosem illettem bele abba a kategóriába, amibe kellett volna. Egy idő után mégis megtalált a közönségem. Az én zeném nem egy populáris műfaj. Bele kell fordítanod magad, hogy értsd. Aztán szép lassan el kezdett nőni ez a közönség - nemcsak az én zenémben, hanem fiatal kollégáim estében is, mint Szalóki Ági, Bognár Szilvi, vagy Herczkó Ági.
Ilyesmi tendenciát kellene látni a gyerekek és fiatalok esetében. Fontos lenne hogy ez a fajta zene is eljusson például a középiskolákba, vagy az általános iskolákba. Ha egy dal megfog egy gyereket - elindul egy vonalon, és elkezd érdeklődni - utánajár, mit is énekelt Saragon vagy Ella Fitzgerald. Vagy fellapoz egy Weöres Sándor kötetet. Ezek ugyan apró lépések, de én a hangzatos terveket nem szeretem, inkább alulról építkezem.
Hányféle kultúra felé kötődsz? Hogyan jelent meg a francia vonal az életedben?
Mindig is egy mozgékony kislány voltam. Gyerekként egyértelmű volt hogy énekesnő vagy táncosnő leszek. Hozott dolgok, családtörténet, sors - ezek mind közrejátszottak abban, aki most vagyok. Aztán elkezdtem utazni – és azóta is utazom. Kikötöttem Párizsban hosszabb-rövidebb időszakokra. És beleszerettem. Nagyon sok fontos dolog történt ott velem. Elsősorban, hogy francia füllel meghallgatták a dalaimat. A magyar népzenei kereteket nagyon szerettem, és az volt az első anyanyelvem - de szűknek éreztem. Ez egy sírós-pityogós világ, aminek van humora is.
Tessék elmenni Berecz Andás előadásra. Zseniális.
A cigány népdal-gyűjtésekből is sokat tanultam. Az ötvenes, hatvanas évek gyűjtései közül nézzük meg Bari Károlyt. A kutya nem tud róla. Pedig ő adta a népdalgyűjtés alapjait: fogta a diktafonját, és járta a településeket. Vagy itt van Martin György: a média egyikőjüket sem érdekli.
Mindezek ellenére én miden este hattól egyig stúdióban vagyok. Most készítem francia kiadású lemezemet, de közben interjúkat adok. Persze szeretem ezt csinálni, de a legfontosabb feladatom az éneklés. Ez a napi devócióm. Egy állapot. Nem csöröghet a mobilom közben, nem szakadhatok ki belőle. Meg kell teremteni a hangot.
Számomra most kinyílt két új kapu: két angol és egy francia dal van az új albumon Egy angol és egy francia kollégám segítségével e két új file-t úgy tudtam megnyitni, hogy velük együtt kinyíltak a nyelv és dallam szépségei is. Befektetett munka nélkül nincs eredmény. A „lover man” című dalt például nagyon sokáig gyakoroltam - figyelni kellett, hogy a „thrill” szócskát szépen ejtsd ki, formáld a mondatot stb.
Franciául jobban tudok mint angolul, de énekelni nehezebb franciául. Egészen mások az élőbeszéd és az ének kiejtési szabályai. Nagyon fejlett kultúra a sanzon világa, komoly tudás kell hozzá. Én pedig fogtam magam, és sanzon részleteket kevertem cigány beütésekkel. Ehhez az kellett, hogy három hónapig fülemen legyen az I-pod reggeltől estig. És szépen fokozatosan beleszövődtem.
A Tisztelgés az Illés című albumon a Szőke Anni balladájával szerepeltél. Van párhuzam kettőtök között?
Anyukám szerette nagyon az Illést, én inkább a történetüket ismertem. A Szőke Anni balladájából egyértelmű, hogy Szőke Anni esete az én inverz történetem. Volt az én életemben is rossz periódus. Tizennégy évesen jöttem el otthonról. Azóta azon dolgozom, hogy a saját törékenységemből erőt faragjak úgy, hogy a szüleim semmilyen módon nem támogatnak. A dalról viszont azt gondolom: amellett, hogy nagyon szép, lehet belőle tanulni. Az alkotásban mindig vissza kell tekinteni, saját és mások műfajában is. De meg kell törni a hagyományokat. Úgy lehet a leginkább tisztelni valamit, ha merítesz belőle, és abból újat csinálsz. Amikor befejeztem a Weöres Sándor albumot, ajánlottak egy újabb lemezszerződést. Bepánikoltam. Felmerültek a kérdések, hogy tudok- e ezután többet nyújtani annál. Akkor, ott azt éreztem, maximumon vagyok. Eltelt egy kis idő, elutaztam, és most már tudom, mindig lesz új mondandóm. Csak ki kell ürítenem magamat teljesen. Újra kell töltekeznem, új tájakra utaznom: alap energia forrásom a tenger.
Aztán leültem és meghallgattam az eddigi albumokat, mert amúgy nem szoktam.
Miért?
Mert az már elmúlt. Mindig annyi minden van a fejemben, amin aktuálisan kell gondolkodnom. Tele van a szívem új dalokkal. Sok időbe telt egyébként, amíg megtanultam: ne mástól várjuk a áldásos szót, ami megadja neked a jelet, hogy alkothatsz. Csinálni kell, ahogy te gondolod. Lehet kicsit kísérletezni. Ha egy énekesnek meg kell tanulnia hitelesen előadni egy dalt, mesterségbeli fogásokat kell tudni. A görögök óta így van ez.
Mi a mérce számodra?A múlt? A sajátod, vagy másoké?
Az igazi lelki barátom és társam Sanyika: Weöres Sándor. Tudod, vele a lemez készítésének folyamata alatt olyan viszonyt kezdtünk, hogy ő vált a mércémmé. Írtam ugyan az új lemezeken szövegeket – persze össze sem lehet hasonlítani. Mert az nem olyan. Senki nem olyan. De ugyanakkor a Pszichében is találtam személyes hitelt, és a mostani anyagban is sikerült. Bár Weöres Sándor is nagyjából azokat a szavakat használta, mint én ma. Ugyanakkor - mint ahogy az eu-diskurzusban használjuk a diszkrimináció, diskurzus szavakat - ezt Lázár bácsi Magyarcsanádról, vagy Emi néni Bagról nem értené... Én sem ebből a közegből jövök.
Azt nem hiszem, hogy az anyagi sors predesztinál. Én is szegénysorból jövök. Tudom, hogy vannak helyzetek, amiből nehéz kilépni. Bizalmat, akaraterőt, útkereső szeretetet lehet tanulni. A szómágia létezik. A gyerekeknek azt kell megtanítani, hogy ha esik az eső, nem lógathatjuk az orrunkat, hanem inkább készítsünk egy jó habos kakaót, olvassunk el egy jó népmesét és szebb lesz az élet! Ezek nem anyagi dolgok. Szinte fordítottan arányos a humánus érzések jelenléte a gazdagsággal.
Nos, én mint esélyegyenlőségi nagykövet, ezt tudom - vagy próbálom - megadni: És üzenem nektek, gyerekek: nagyon sokat szeretnék veletek találkozni! Lassan én is kitanulom az élet szakmáját.
