Pusztuljak meg, ha nem szerettem addig is ugyanúgy az épp aktuális szívem – és egyéb szerveim – választottját, amíg ez a badarság be nem robbant. Most viszont akad egy újabb indok, amivel lehet provokálni a másikat, hogy „bezzeg ezt is elfelejtetted”, vagy „egy nyamvadt csokiszívet sem vettél nekem, hát ennyit számítok neked?” kezdetű zsörtölődéseket, amik vagy kibékülést jelző szeretkezésekben csúcsosodnak ki, vagy falfeléfordulásos haragszomrádokban. Mindezt elkerülendő a nyomorult szerelmesek már napokkal az esemény előtt azon morfondíroznak, hogy mivel lepjék meg kedvesüket, amit még nem vettek meg karácsonyra, de mégis csak neki, csak most, csak erre a pillanatra – Frei Tamás után szabadon – szólnak.
Persze a büdzsé sem mellékes, mert az adófizetés időszakában a leglaposabb a vállalkozóvá kényszerített ország lakóinak pénztárcája. Tiszta szerencse, hogy igazi szerelmes ritkán tekint az ajándék mértékére, sokkal inkább a gesztust értékeli. Bár az utóbbi tizenhét év társadalmi változásai hoztak némi értékrend módosulást nálunk is, így legjobb barátaim is olyan torzulásokon mentek keresztül, melynek a végén a pénzen mérhető ember áll. Márpedig mindez gyökeresen ellentétes azzal, amit ez az ünnep – szerintem – sugall. Ugyanis szerelem nem mérhető pénzzel, és nem vehető, bár ezzel sokan vitatkoznak, hogy aztán később belássák elméletük téves pontjait, de akkor már késő…
Szeretni lehet valakit sok mindenért: a külsejéért, a potenciájáért, testéért, annak aromájáért, illatáért, képességeiért, tudásáért, a befolyásáért, hatalmáért, pénzéért… Azonban ezek múló dolgok, s mint ilyen a szerelem múlandóságának jelképei. Aki képes arra, hogy megértse, mit jelent a különbség a társat szeretni a jelleméért, érdekmentes odaadásáért, önfeláldozásáért, gondolataiért, a felelősségtudatáért, az rájön arra, miért hirdetik költők, írók, gondolkodók ezrei a szerelem megvásárolhatatlanságát. Mivel azonban gyarlók vagyunk, így erre a felismerésre kevesen jövünk rá, vagy ritkán értékeljük kellőképpen ezeket a tulajdonságokat(mielőtt valaki azt hinné, megjegyzem, én sem vagyok kivétel). Mindezek következménye, hogy évszázados hiedelem a szerelem múlandósága.
Pedig egy frászt múlandó! Sőt, a legállandóbb dolog az ember életében, ha egyszer találkozik vele. Ha csak arra kellene választ adnunk, melyek voltak életünk legboldogabb pillanatai az esetek döntő többségében olyan események lennének, amik olyan valakihez kötődnek, akit ezért-azért a legjobban szerettünk. A körítés, az anyagi helyzet, a hatalmi, egzisztenciális állapot, a szexuális túlfűtöttség a legritkábban döntő ezekben az emlékekben, sokkal inkább az emlék érzelmi töltése, a másik valakihez fűződő gondolataink, szeretetünk, féltésünk, odaadásunk. És ez az, ami nem vehető pénzen, ami nem kiváltható más értékekkel. Szexet, vágyat, testet, korlátozott érzelmeket, függőséget, talmi odaadást vehetsz bármikor, ha megfelelő ellenértékekkel rendelkezel. Ilyen emlékeket azonban nem. Erre is gondolj, amikor piros alufóliába csomagolt csokiszívet, eufórikus ábrázattal szívecskét nyújtó plüssnyuszit, szív alakú brillnyakéket vagy szív alakú családi házat veszel párodnak Valentin nap alkalmából szereteted jeleként…


