2025. december 20. - Teofil

Ne is lássam!

Imádom a piacokat, mint minden hasára kényes alak. Rajongok azért a szemléletért, mellyel egyre ritkábban találkozom: a megtapinthatóság és a kóstolás intézményével. Amióta létrehoztuk a „vegyél és menj” kereskedelmi törvényét, azóta a vásárlá
2007. február 4. vasárnap 16:02 - Szabó Péter

Az ízléstelenség abban mutatkozik, hogy míg régebben a termék minősége határozta meg az eladási árat, addig ma ez korántsem biztos. Ma ecetes uborkából tizenötféle termék sorakozik a polcokon, de esélyünk sincs megállapítani, hogy melyik az ízlésünknek leginkább megfelelő. A tájékozódási kereteket ma már a csomagolás milyensége, az ár és az esetlegesen látható termék adja, a többit, vagyis a lényeget csak utólag tudjuk meg. Márpedig ha valakinek rövid az ízmemóriája, akkor minden alkalommal meglepetések érhetik. Mert hiába látunk pazar fényképeket, csodás grafikai attrakciókat, grandiózus formavilágot, attól még a termék tök ugyanaz a kovászos, ecetes uborka lesz, mint amit a piacon vettünk a savanyús kofáktól. Viszont az minden egyes alkalommal más és más ízű volt, annak függvényében, hogy milyen idő volt, milyen lábbal kelt a kofa vagy esetleg mi.

Manapság sokszor arra hivatkoznak, hogy a termék minőségének állandóságát a cég minőségi szabványai szavatolják. Ha így lenne, akkor a legszigorúbb minőségi korlátokat megszabó és betartó borászok nem értékelnék eltérően 1986-os és 2003-as boraikat, holott mindent a lehető legprecízebben, a technikai lehetőségeket a legmesszebbmenőkig betartva dolgoznak nagyon profi szakemberek. Mégis az íz egészen más. Ezért kóstoltunk a piacokon. Eddig.

Ma már kinéznek, ha meg szeretném ízlelni a kolbászt, szalámit, sajtot, túrót, savanyút, gyümölcsöt, stb., hogy tudjam, mennyire friss vagy épp érett, zamatos, fűszeres a termék, és leginkább mennyire kedvemre való. A hivatkozás ilyenkor általában a legrövidebb: „ez … termék, tehát állandó minőségű”. Ez a reklám nevelte társadalom lassan elfelejti, milyen is az adott termék, amit vesz. A tejek kék, zöld, piros színű dobozokban sorakoznak, a sajtok egyes változatait csak díszes felirataik alapján ismerjük fel, a mirelit áruk mindegyikén idealizált fotók tájékoztatnak minket a termékről, mely általában valahogy egészen más formát mutat a valóságban. A csoki lila tehénnel kínálja magát, melynek eredményeként urbánus gyermekünk zavarodottan néz vidéki kirándulásunk alkalmával a „büdös, koszos”, és érthetetlenül „fekete-barna-fehér” állatra. Egy idióta nyuszi képétől máris pavlovi reflexként megindul a nyálelválasztása, és kakaóra gondol, holott a nyúl maximum bogyózni tud, és nem valószínű, hogy kakaóültetvénye lenne. A túró- és joghurtkészítmények közti különbségről semmit sem tudhatunk, hiszen szinte mindegyiknek azonos ára van, még a tárolóedények formája is azonos, mindössze a felirat alapján dönthetjük el, hogy melyikre szavazunk. Hasonlóképpen emlékezetből és/vagy reklámvezérelten veszünk testápolót, napozókrémet, fogkrémet, szájvizet, egyes dezodorokat, sört, üdítőt, bort, kakaóport, fűszereket, pudingport, pudingot…

Tehát óriási szerepe van a csomagolásnak, a díszítésnek, az arculat kialakításának. Már rég nem az a fő, hogy milyen a termék, hanem milyen a tálalás, a szlogen, a médiakampány. A gyerekeket bájos, imádnivaló állatkákkal, apró ajándékokkal csalogatják, a tiniket lendületes, fiatalos tempójú, követhetetlen reklámklipekkel, a felnőtteket hol pedofíliára hajazó szexista kampányokkal, hol hedonizmusra csábító gondolatokkal, a nyugdíjasoknak meg retrofeelinget nyomatnak, mely álca alatt a legfrissebb találmány lapul rangrejtve. És mi következetesen bedőlünk a cselnek, hiszünk a csomagolásnak, mint őseink a bájital-kereskedőnek. Tulajdonképpen nem a terméket, hanem reklámot és cégeket fogyasztjuk.

Ennek eredményeként ma egy napi program így néz ki: ébredés Oral-B, Gilette, Lifebuoy, Nivea, Axe, reggelire Kellogs és Mizo a gyerekeknek, meg Rama és Nutella, nekünk Bakony és Herz vagy SaGa, utána Danone, nekem diétás, neked gyümölcsös és Omnia, aztán Airwaves a munkahelyre, ahol Twinings earl gray és Davidoff. Ez még sokszor... Ebédre Maggi, majd Riceland és Globus vagy Dr. Oetker, hozzá tobzódásként Törley vagy Szeremley, a gyerekeknek Hohes C vagy Pepsi, majd Mövenpick és Omnia, meg Davidoff. Estére Podravka, majd Bonduelle és Iglo Heinz-cel és Kotányival, meg Dreher és Fanta, este a lefekvéshez a gyerekeknek Nesquik, nekünk Bols. Aztán még Bols, meg még, majd Durex, utána Davidoff és végül Lifebuoy, Nivea, Oral-B.

Ezen tartalmas nap után kívánunk mindenkinek szép álmokat, melyben harsogóan zöld réteken legelésző lila tehénkék duzzadó tőgyeiből habos tejecskét fejnek a szorgos mormotácskák. Istenem, csak fel ne ébredjünk…

Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Gondolataink témában
Szívesen látná Orbán Viktort köztársasági elnökként?
Szó sem lehet róla
Jobb lenne, mint miniszterelnökként
Teljesen hidegen hagy
Csak, ha nincs más elfogadható jelölt
Igen, alkalmas a posztra
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását