Federer (svájci, 1.)–Gonzalez (chilei, 10.) 7:6 (7-2), 6:4, 6:4
Az első játszmában Federer rengeteg bugyutaságot elkövetett. Olyan volt, mintha még az öltözőben molyolna a felszerelésével. Fejben talán a Svájci havasokban járt, s mire felocsudott az ördöngős chilei már hetedhét határon túlról integetett neki. Mindenkit meghökkentve elvette az addig szettveszteség nélkül(!) menetelő svájci adogatójátékát és adogathatott a szettért. Ettől Roger kicsit feldühödött - leginkább saját magára - és otthagyta az öltözőt, a felszerelését, no meg a svájci havasokat és kínkeservesen, de visszapofozta egálra a játszmát. Aztán még elvergődtek valahogy a tie break-ig, ahol aztán a tudatalattiból előkeveredett Federer igazi énje és úgy elverte a szerencsétlen Gonzales gyereket, mint zord atya pimasz magzatát. Az addig kegyetlen ellenfélnek tűnő Fernando 5:0-ig a pályán sem volt!
A nevelés hatott. Fernando Gonzales ettől kezdve elvesztette az erejét, de legfőképpen a hitét és leginkábba pályára tévedt lepkékkel foglalkozott, akiket megrészegített a lámpák fénye és elkábultan zuhantak a pályára, hogy ott végezzék haláltusájukat verdeső szárnyakkal. Fernando minden figyelmét ezek az ártatlan lények megmentése kötötte le - talán sorstársakat látott bennük, mert őt is elvakította Federer káprázatos játéka és elképesztő profizmusa -, olyanniyra, hogy képes volt a labdaszedő gyerekekre is rászólni, hogy nehogy agyoncsapják a megfoghatatlanul csapdosó állatkákat. Amúgy a meccs ettől kezdve rettentő unalmas lett. Mindketten pihenő gyanánt hagyták a másikat, hogy nyerje nyugodtan az adogatójátékát - egészen 3:3-ig -, mert mire az a nagy felhajtás, végülis csak egy Grand Slam döntőben vagyunk. Aztán jött Federer és bekapcsolta a turbó fokozatot, majd ráejtette 44-es ólombetétes cepellőit a gázra. Még ha nehezen is, de mindenképpen magabiztosan elvette Gonzales adogatójátékát és attól kezdve nem is érdekelte tovább, mit művel a chilei. Csak a saját adogatására figyelt, azt pedig könnyedén, hibátlanul hozta, ezzel az Australian Open történetében ő lett a harmadik ember, aki játszmaveszteség nélkül nyerte a tornát. Ilyesmi arrafelé 36 éve nem fordult elő! A chileinek maradtak a lepkék....
A díjátadón még megsimogatták egymás lelkét, hogy milyen nagyszerűek is voltak ők, ami igaz is. Fernando Gonzales - Federert leszámítva - péppé verte a mezőnyt, ami már csak ezért is döbbenetes, mert ilyet még sosem csinált Grand Slam tornán. Federer pedig ugyebár most már 10-szeres Grand Slam tornagyőztes, márpedig ilyen teljesítményt produkáló ember alig van a világon. A legendás Pete Sampras-nak van 14, az ausztrál Roy Emerson-nak 12, Björn Borg-nak és Rod Laver-nek 11, aztán már az ifjú titán érkezik gyorsvonati sebességgel. Elnézve a képességeit és a döbenetes koncentráló képességét, profizmusát nagyon valószínű, hogy idén már csak Sampras lesz előtte.


