Az aláírás megtagadása esetére azzal fenyegették meg őket, hogy nem hajtják végre rajtuk a császármetszést, távozniuk kell a kórházból. A kórházi tartózkodás után egyiküknek sem sikerült teherbe esnie, és felmerült bennük a gyanú, hogy a császármetszés mellett sterilizálták is őket a kórházban.

Jogi képviselőiktől azonban 2002-ben megtagadták, hogy betekinthessenek a kórházi feljegyzésekbe. A következő évben szlovákiai bírói döntés engedélyezte, hogy az érintett nők megtekintsék a kórházi feljegyzéseket, de azt nem, hogy fénymásolatot készítsenek. Szlovákia ide vonatkozó törvényi szabályozása 2004-ben változott meg, akkor már lehetővé vált a nők kérésének teljesítése.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy ítélte meg, hogy a törvény megváltozása előtt érvényes szabályozásra hivatkozva az emberi jogokkal ellentétben álló módon tagadták meg a panaszosoktól az iratok megismerését, mert ezzel akadályozták őket azon bizonyítékok beszerzésében, amelyek szükségesek lettek volna sikeres perindításhoz a sterilizálás miatt.

Az ítélettel szemben különvéleményt hangoztatott a strasbourgi bíróság szlovák tagja, Jan Sikuta, aki szerint a roma nők kísérletet sem tettek perindításra, így a szükséges dokumentumok hiányára való hivatkozás szerinte merőben spekulatív jellegű.