Ha Orbán Viktor tavaly még legyintett is az erősödő társadalmi elégedetlenségre, az azt sikerrel becsatornázó Tisza dagadására - majd behozzuk a hátrányt a választás előtt, gondolhatta -, mostanra már neki is le kellett, hogy essen a húszfilléres. Egész pontosan az a felismerés, hogy hiába kalapálná helyre a gátat az eresztéseknél, ha a víz rögtön tíz másik helyen sugárban ömlik az arcába. És Orbán Viktor most bizonytalan. Úgy először igazán a tizenöt évnyi teljhatalom után. Mert Orbán Viktor nem tudja, mit használjon a javításhoz, és azt sem, hogy az elegendő lesz-e.
Mi Orbán Viktor ajánlata 2025 végén? Van egy 14. havinak hazudott nyugdíjkifezetés, s az egész magyar lakáspiacot percek alatt ledaráló Otthon Start Program. Az időseknek most semmit nem tud fizetni, a fiataloknak pedig rögtön 20 millióval többet kell most fizetniük a már kinézett, áhított otthonukért. Ez Orbán Viktor minden ajánlata a magyaroknak: a a fedezet nélküli ígérgetés és a pénzbeszedés.
Ami emellett van, az a legrosszabb ösztönökre bazírozó, zsigeri hergelés, a legelesettebb és leginkább segítségre szoruló honfitársaink aljas megalázása, az ellenük való uszítás, a politikai ellenfelek karaktergyilkolása.
Meg a nyár óta tartó, vég nélküli roadshow-zás: Orbán Viktor elmegy bárhová most már, ahol elmondhatja az összeesküvés-elméleteit, lenyilatkozik egy hűtőszekrénynek is, ha a paradicsomok hajlandók meghallgatni. Heti két interjút is ad, mert ezzel azt a látszatot tudja kelteni, mintha még mindig történne kormányzás. Orbán interjúi azok a produktumok, amiket az effektív kormányzás helyett kapunk.
És hiszik, vagy sem: szegény elfáradt. Ezt onnan tudjuk, hogy ő maga mondta.
A bátor utcai harcos ugyanis, bár szereti magát fáradhatatlan, mindig friss elméjű agilis problémamegoldónak mutatni - noha nem tudjuk, ez a napi 4 és fél órás alvások mellett hogy is lehetne igaz -, bizony olykor elengedi magát és a szigorú önfegyelem vaskerítése mögül át-átsugárzik a valóság. Most Mohácson, a Digitális Polgári Kör sokadik áhitatán vallotta meg: ő bizony fárad.
Hogy pontosak legyünk, ez hangzott el a TV2-es Andor Éva kérdésére: "Amikor katona voltam, azt mondták, a katona nem fázik, csak érzékeli a hideget. Én is így vagyok.
Én nem vagyok fáradt, csak fogy az erőm".
Egyrészt mi ez a mondat? Annak tagadása, hogy Orbán Viktor, Magyarország Örökös Miniszterelnöke bármikor is kerülhetne olyan állapotba, amiben fáradtnak lehetne nevezni. Ez elképzelhetetlen, ebből indulunk ki. De a mondat folytatása ordít, hogy a mondat eleje hazugság volt: ha valakinek fogy az ereje, az azt jelenti, hogy baromira meg kellene állnia és pihennie. Merthogy elfáradt. És ha az így egy megy tovább, össze fog esni a végkimerüléstől.
Miniszterelnök úr, fáradtan nem lehet döntéseket hozni! Nemhogy jókat, semmilyeneket. A napi 4 órás alvások téveszmékhez vezetnek. A folytonos feszültségben való létezésben ennek a társadalomnak már elfogytak a tartalékai - hogy állhat vajon az az ember, aki ezért a folyamatért első sorban felel?!
Ezért nem tudjuk másként értelmezni Orbán Viktor szavait, csak annak, amik valójában: segítségkérésnek. Megértést, szolidaritást kér, hogy hát hiszen ő bár fáradhatatlan, azért most már fárad, adjunk neki egy kis teret, levegőt, lesz szíves kicsit lelassítani a közélet, mert ő ezt már nem bírja. Időt kér. A 89. percben időt kér a pályán, míg kitalálja, hogy a tizenegyesére készülő ellenfelet hogy tudná valahogy kigáncsolni. Esetleg lefizeti közben a bírót...
Orbán Viktor körbenézett és rájött, neki ez a közlélet kezd sok lenni. Pedig minden, ami miatt sok, azt ő teremtette ide.
A rossz hír az, hogy áprilisig még kicsit össze kéne szednie magát, mert rengeteg a csontváz, ami készül ráborulni és azokat bizony tartani kell. Legalábbis illő volna...
De vajon kinek szól ez a segítségkérés? Az övéinek, akik szemükvet kivájva, fülüket befogva ugranak vidáman a kútba? A lesajnált, inkompetensnek beállított ellenfélnek? Vagy sokkal inkább az olyan gyomorforgató ügyeknek, mint amilyen a Szőlő utca botránya? Értsük meg, hogy neki ez sok? Mire tetszett gondolni, mibe tetszett elfáradni?
A komikus mindebben az, hogy percekkel a fáradtságról szóló sajnálkozása előtt Orbán Viktor még arról dünnyögött, hogy Magyarország, sajnos, nem valami gazdag. "Majd leszünk", mondja a Kedves Vezető, "csak most még nem tartunk ott, mert még csak 15 éve kormányzunk. Amikor a harmincadikhoz érünk, már egészen másról fogunk beszélni". Még CSAK tizenöt éve? MÉG nem tartunk ott? Hogy lehet ez? Hát nem áll cövekként a magyar gazdaság? Mindent nagyon jól tetszett csinálni majd tíz évig, csak jött a Covid, aztán a háború, össze is estünk. Most meg Brüsszel akarja átvenni ezt a gazdasági csodát, hogy irányíthassa...
Miniszterelnök úr, talán hagyni kellene nekik. Nem küzdeni velük. Mert ennél csak jobban lehet csinálni. Panaszkodás helyett pedig Ön is végre pihenhetne egy jó nagyot. Ebben az egyben sok millió magyar ember biztosan támogatná Önt.
Kép: Reuters
