A digitális filmszereplők régóta jelen vannak a vizuális iparban, de az elmúlt években a mesterséges intelligencia új korszakot nyitott: a karakterek már nem egyszerűen mozgásrögzített adatokból épülnek, hanem folyamatosan regenerálható, újrakombinálható mozdulatbankokból, amelyeket AI-modellek kezelnek. A technológia fejlődésével azonban megjelent egy eddig ismeretlen hivatás: a motion donor.
A motion donor olyan mozgásművész, táncos, kaszkadőr vagy színész, aki nem konkrét jelenetekhez dolgozik, hanem a testének teljes „mozgáskészletét” adja át rögzített formában. Ezek a minták a legapróbb szemöldökemeléstől a komplex akrobatikus mozdulatokig mindent lefedhetnek. A felvételek ultramagas felbontású mocap-szobákban készülnek, ahol akár egyszerre 200 kamera is figyeli az izmok, ízületek és mikrogesztusok játékát.
A minták ezután egy AI-modellbe kerülnek, amely generalizálja, újrakombinálja és stilizálja azokat. Ha egy filmhez például „ideges, remegő kézmozdulat”, „elmélkedő lassú tekintetváltás”, vagy „finoman bizonytalan lépés” kell, az algoritmus a donor mozgásmintáiból állítja össze az új animációt. A filmkészítők így különösebb utómunka nélkül hozhatnak létre teljesen új karaktereket, amelyek egyszerre organikusak és tökéletesen kontrollálhatók.
A motion donorok különlegessége, hogy személyazonosságuk gyakran titkos. Szerződésük szerint a nevük vagy arcuk nem kerül nyilvánosságra, hiszen a cél nem az ő személyük bemutatása, hanem a mozdulattáruk licencelése. Gyakran hosszú távú szerződésekben vállalják, hogy testdinamikai adataikat stúdióknak adják el - akár több generatív karakterhez is.
Ez a névtelenség azonban vitákat is kirobbantott. Egyes szakértők szerint a donorok nélkül a digitális színészek sokkal „merevebbek” lennének, így munkájuk valójában művészeti hozzájárulás, amelyet illene kreditálni. Mások úgy vélik, hogy ez inkább technikai szolgáltatás, és a névtelenség a modell-lét egyik alapfeltétele.
A szakma ráadásul új kérdéseket is felvet: ki a szerző, ha egy AI mozgást generál az emberi mintákból? Kinek jár a jogdíj, ha egy későbbi filmben a donor mozdulataiból képzett mesterséges karakter táncol? És mi történik, ha egy modell olyan mozdulatot hoz létre, amit a donor eredetileg sosem csinált?
A filmipar jelenleg átmeneti állapotban van. Egyes stúdiók már saját „mozgásbankokat” építenek, mások független motion donorokkal szerződnek, és akadnak olyan produkciók is, amelyek teljesen algoritmikus karakterre váltanak. Annyi azonban biztos: a jövő filmjeiben sok szereplő mozgását olyan művészek adják majd, akiket soha nem láthatunk a vásznon – és talán a nevüket sem fogjuk megtudni.
