De kezdjük az elején: mikor népes kis társaságunkkal megérkeztünk a Bakáts térre 20 óra magasságában még csak szolidan félházas volt a placc, Kemény István költő verseit ad hoc – tényleg keveset gyakoroltak - próbálta megzenésíteni a Quimby-s Kiss Tibi és Varga Livius. Egész ügyesen abszolválták a feladatot, de mondhatnám azt is, hogy csak megzenésítve, Kiss Tibi hangjával voltak elviselhetőek a trubadúr énekekből házasság utáni depressziós siratókba áthajló költemények. 20.30-kor takkra költőnk távozott, és felfutott a zenekar többi tagja is, eddigre már megtelt a tér, leszállt az est, mely csodás megvilágításba helyezte a Bakáts téri patinás templomát. Irigykedtem is rendesen a tér lakóira, akik tetőtéri stúdiólakásaik teraszáról élvezhették vagy élvezhették volna hőbörgés helyett a koncertet. Ám utóbbi történ. Már a fellépés előtt ment a huzavona a szervezők és a kerület kirendelt übermensch-e között, hogy túl hangos lesz a zenekar, a lakók reklamáltak, végül parázshangulatban elkezdődhetett a koncert.

Varga Livius persze renitens módon túlhangosított mikrofonjába egy velőrázót üvöltött, melyet talán nem csak a Bakáts téren, de a Kálvinon is hallottak - nekem speciel három napig csengett tőle a fülem – majd Kiss Tibi is ziccerrel nyitott, és közölte, hogy a másfél hetes unokaöccse is a helyszínen van, márpedig, ha ő kibírja, akkor a környék lakó is ki fogják. E felütés után a közönség tombolt, jöttek a Kilégzés klasszikusai: Country Joe McDonald, Sehol se talállak, Magam adom – jelzem Livius egyik legjobbját láttam -, Ventilátor Blues, Autók a szerpentinen és jó néhány sláger a korábbi albumokról. Persze a csapat tagjainak csőrét nyilván piszkálták a háttérben feltehetően elhangzó „halkabban kéne dobolni” „nagyon hangosak vagytok” típusú kijelentések, így aztán minden szám után jutott valami kedves megjegyzés a reklamáló lakóknak. Ennek megfelelően a szokásos záróakkordra, a Bordély Boogie-ra már nem került sor. A fiúkat egyszer csak lerendelték a színpadról, game over, game play, szevasztok, haza lehet menni. Ekkor jártunk a koncert felénél.



Erre több sem kellett a rajongóknak, teli torokból követelték vissza a zenekart, és csak miután az artikulálatlan üvöltések hosszú percek után sem szűntek, a Quimby visszapattant a színpadra, hogy eleget tegyen rajongóinak. És bár Balanyi Szilárd figyelmeztetett, hogy elképzelhető, hogy erősítés nélkül kell befejezniük az Álmatlan dalt, úgyhogy figyeljen mindenki a szövegre és a ritmusra, csak viccnek fogtuk fel. A billentyűs nem tévedett. A nóta közepén a rendezvény felügyeletét ellátó Hidasi Gábor szó nélkül lekapcsoltatta az áramot, és ezzel a humánusnak nem mondható megoldással vetett véget a koncertnek. Egy pillanatra a szó bennszakadt, a hang fennakad, majd elszabadultak az indulatok: Balanyi Szilárd a színpadon ugrálva buzdította a népet, Gerdesits Feri beült hangszere mögé és eltorzul fejjel – nyilván a kerületi übermensch-et maga elé képzelve - kezdte szétverni a dobját, Livius és a dobosként is funkcionáló road mentek utána amíg bírták, Kiss Tibi néma megafonjába kiabált, a végén pedig teátrális meghajlás következett. A közönség elégedetlenkedett még egy darabig, majd jöttek a rendfenntartók és szépen körbesöpörtek mindenkit.

A kérdés: hogy fordulhat elő, hogy belefojtják a szót egy zenekarba? Mint azt Bérczes László a Bárka szervezője lapunknak elmondta: már este fél hétkor, a hangbeálláskor telefonáltak és lementek a térre reklamálni a lakók, hogy hangos a rendezvény. Ekkor kezdődött el az egyezkedés a háttérben a kerület kirendelt emberével, az MSZP-s Hidasi Gáborral, akinek a rendezvény biztosítása volt a feladata. A Bárka és az önkormányzat között ugyan volt szerződés, engedélyük volt a rendezvényre, ám egyikben sem állapodtak meg a decibelekről.



Bérczesi szerint a lakóknál most telt be a pohár. Elismerte, hogy szervezőként ő is hibás némileg abban, hogy így alakultak az események, mivel ő sem mérte fel, milyen hangerővel szól a Quimby, és jogosnak tartja a lakók panaszát. Ellenben megemlítette azt is, hogy a program előtt szórólapokon felhívták a lakók figyelmét a rendezvényre, illetve azóta már egy bocsánatkérő levelet is megfogalmazott és minden érintett háztömbbe eljuttatták.

Hidasi Gábor arra kérdésünkre, hogy miért kapcsolták le az áramot, úgy válaszolt, hogy, mikor az önkormányzat 21.10-kor kihozta a decibelmérőt, akkor a megengedett 55 helyett – mely értéknél még egy irodai helyiség alapzaja is nagyobb, értelemszerűen egy koncertet nem lehet ezzel kivitelezni - 98-100 között szólt a zenekar. Hidasi elmondta: már korábban is volt példa arra, hogy lekapcsolták az áramot egy koncertnél, ahol túllépték a megengedett zajszintet, ez esetben pedig miután 45 panaszos telefonált be, mind a polgármesterrel, Gegesy Ferenccel, mind a jegyzővel, Dr. Oszvári Istvánnal úgy egyeztetett, hogy amennyiben nem viszik lejjebb a hangerőt, kikapcsolják az áramot. Meg is tették. A tanúság pedig szerinte az, hogy a jövőben szigorúbb feltételekhez kötik az engedélyek kiadását.

Temesi Sándor a IX. kerület sajtóreferense lapunknak kérdésére elmondta, hogy a korábbi évekhez képest már így is csökkent a szabadtéri rendezvények száma a kerületben éppen a lakók miatt, de a tolerancia küszöbük továbbra is alacsony. Az is nyilvánvaló, hogy a bejelentéseket, panaszokat is mindig ugyanazok a kisebb csoportok teszik. Erre példát hozva Temesi felidézte: korábban kezébe került egy levél, melyben éppen azt kifogásolták, hogy miért a templom előtt kell rockkoncertet szervezni. A Bakáts téri rendezvény kapcsán azt mondta, hogy ez a rendezvénysorozat már tradicionálisan hozzátartozik a kerület imázsához. A jövőképet tekintve a sajtóreferens úgy látja, hogy a rendezvények maradnak, de nem lesznek hasonló nagyszabású koncertek.