A "cheese"-zel gyakorolni már divatjamúlt dolog, a spanyolok a "patata"-t használják varázsszóként, az ausztrálok a "money"-t, a japánok pedig elorozták az angol szótárból a "whisky"-t, mivel nincs saját mosolyra fakasztó szavuk - írta a szerző.

A mosolynak meglepő földrajza és nagyon személyes története van, amely hellyel és idővel változik és egy-egy kultúra tükre. Az ember mosolyog már az anyaméhben is, mivel ez fiziológiai válasz arra, hogy jól érzi magát.

Minden kultúrának megvannak a maga társadalmi konvenciói arról, hogyan juttassa örömteli érzéseit. Trumble az amerikaiak és az angolokat veszi példának. Azonos nyelv, de két különböző mosolymód. Az amerikaiak felhúzzák szájuk sarkait és kimutatják felső fogsorukat, ahogy Julia Roberts, Robert Redford vagy Tom Cruise teszi. Az angol mosoly zárt ajkakkal történik, amelyek mintha fintort vágnának, ennek iskolapéldája Károly wales-i herceg mosolya - idéz a könyvből a La Repubblica című olasz lap.

A mosoly területén tett körutazása során a szerző rájött, hogy létezik hamis mosoly is, amely az igazival ellentétben nem veszi igénybe sem az arc, sem a szem izmait. Ilyen a "Pan Am"-mosoly - írja, mivel emlékeztet a régi amerikai légitársaság hostesseinek kifejezéstelen arcára, amellyel az utasokat üdvözölték. Érdekes megfigyelése az is, hogy az ajakrúzspiac akkor lendül fel a legjobban, amikor egy ország gazdasági helyzete rossz. Úgy véli, hogy a nők ajakfestéssel pótolják a mosolyt, amelyre ilyenkor nehezen fakadnak.

A ma embere gyakrabban és nyíltabban mosolyog - állapítja meg könyve végén Trumble. A fogápolás fejlődése következtében ugyanis szebbek lettek a fogaink, nem szégyelljük mutogatni őket, nem úgy, mint két évszázaddal ezelőtt, amikor ez közönséges dolognak számított. Ezenkívül a mosolyokat jobban sikerül megörökíteni is modern, gyors fényképezőgépekkel, amelyek előtt nem kell - mint a régiek előtt -, addig állni mozdulatlanul, míg kialszik szemünkből a fény és elengednek a mosolyt helyén tartó izmok.