A csalásra a Nature című folyóirat figyelt fel. Gottinger ezt tagadja, de a bizonyítékok gyűlnek. A Research Policy folyóirat is felfedezte, hogy 1993-ban olyan cikket adott le hozzájuk publikálásra, amelynek szövege egyezik egy másik közgazdász korábban egy másik laphoz leadott írásával. Ugyanilyen esetre bukkant rá a Kyklos nevű folyóirat is.

A hosszú évek során Gottinger 100 olyan cikket közölt rangos folyóiratban, amelyekben más szerzőktől korábban már megjelentek. Pályafutását kutatva a Nature felfedezte, hogy több német egyetemről, intézettől kellett távoznia és ez más országokban, Angliában, Svédországban és Japánban is előfordult vele. Munkahely-változtatáskor a közgazdász hamis referenciákat adott. Sokáig valótlanul úgy tűntette fel magát, mint a maastrichti egyetem kutatója, az intézmény csak nemrég tiltotta el ettől.

Plágiumait Gottinger mindig egyedül "követte el", csak akkor dolgozott kollégával, amikor nem plagizált. A tudomány területén terjedő plágium megfékezésére 2.046 kiadó határozta el, hogy megnyitják adatbázisukat egy Crosscheck elnevezésű informatikai program előtt, amely felhívja a figyelmet arra, ha náluk megjelent írásokhoz feltűnően hasonló publikációt talál.