Az árverésen elkelt festmény tradicionális, pontozásos technikával készült, amely kifejezetten az ausztrál őslakosok művészetére jellemző. A 2.4 millió dollár két és félszerese az eddig hasonló műért fizetett legnagyobb összegnek. Összehasonlításképpen: az eddig Magyarországon műkincsért fizetett legmagasabb összeg 230 millió forint, amelyet egy Csontváry képért fizetett ki egy vevő 2006. decemberében.

A bennszülött művész festménye egyike annak az öt képnek, amelyeket a művész a hagyományos pontozásos technika és az európai térképészet ötvözésével festett szülőföldjéről a Nyugati Sivatagról. A képet először egy Melbourne-i galéria vette meg 1977-ben, mindössze 2500 dollárért (450 ezer forintért)

Az ausztrál őslakosok pontfestményei nagyban hasonlítanak a barlangok falán található rajzokhoz és az európai gyarmatosítók megjelenése előtt ezt a speciális technikát csak a testük dekorálására használták. A bennszülöttek hasonló rajzok segítségével ábrázolták történetüket és a világ keletkezésére vonatkozó legendájukat, az úgynevezett Álomidőt. Az így festett képek jellemzője, hogy az ábrázolandó tárgyak, állatok kis pontok sokaságából rajzolódnak ki.