Egy svájci-olasz csapat szerint a nyíl, mely áthatolt a bal vállon elvágta a kulcscsont alatti artériát - írja a híradó.hu. Ötzi valószínűleg egy harc miatt vesztette életét, egy támadó elől menekült - aki aztán hátulról találta el -, vagy egy támadás áldozata volt. A neolitikumi ember maradványait 1991-ben fedezték fel egy olvadó gleccserben. Azóta számos vizsgálatot végeztek Ötzin, az utóbbi eredményeket a Journal of Archaeological Science folyóiratban jelentették meg.

A férfi gyomrában lévő táplálék, és ami talán még fontosabb, fapollen vizsgálata azt mutatta, hogy Ötzi napját étkezéssel kezdte az Alpok alatt egy fás völgyben. Ám ugyanazon nap későbbi időpontjában harcba keveredett. Ezen megállapítást azon kovakő nyílhegy jelenlétére - mely hátán érte -, emellett a kezén lévő kiterjedt vágásokra alapozták.

Azonban senki nem lehetett benne biztos, hogy a támadás az alant fekvő völgyben esett-e meg, ami arra ösztökélte Ötzit, hogy felmeneküljön a hegyre, vagy pedig a 3210 méteres magasságban egy erőszakos verekedésbe keveredett. Ezen magasságban találták meg testét Ausztria és Olaszország határán, 16 évvel ezelőtt.

A nagyfelbontású komputeres tomográfia (CT) - kifinomult röntgen szkennelési eljárás, mely multidimenziós képalkotást tesz lehetővé - újabb fejlesztései Ötzi belső anatómiájának precedens nélküli képét tárták a kutatók elé. A képek egy 13 milliméter hosszú repedést fedtek fel Ötzi kulcscsont alatti verőerén. Az érből a vér a környező szövetekbe ömlött, vérömlenyt hozva létre, mely jól látható a mellkasüregben.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a halálos sebet a nyílhegy okozta. Ötzi ezen sebbel nem tudott napokig járkálni, gyors halála volt. Dr. Frank Rühli kutató szerint, elméletileg túl lehet élni egy nyíl okozta sebet. Ha az nem ér artériát, vagy a tüdőt, és nem fertőződik el a seb, akkor életben lehet maradni. Rögös vér is került a nyíl ütötte lyukba, ami azt mutatja, a nyílvesszőt még akkor távolították el, amikor Ötzi életben volt és még mindig vérzett. Ötzi felmászott a Schnalstal gleccserre majd szívmegállásban meghalt. A halált a súlyos vérvesztés miatti sokk váltotta ki - állítja a kutatócsapat.

Rühli szerint elképzelhető, hogy a jégember maga távolította el a nyílvesszőt. Az is elképzelhető, hogy egy szövetségese húzta ki a fegyvert, aki hiába próbált meg segíteni neki, vagy talán maga a támadó távolította el azt - ha a nyílvessző jellegzetes volt -, hogy megpróbálja elrejteni a bizonyítékot, mely hozzá kapcsolta volna a gyilkosságot.

A zürichi kutatók szerint, a halál beálltának gyorsasága valószínűbbé teszi, hogy a férfit a gleccseren lőtték le, nem pedig az alant fekvő völgyből szaladt fel arra. Ám Rühli hozzátette, ez csak spekuláció, elképzelhető, hogy valaki segített neki feljutni a hegyre. Azt nem lehet megmondani, hogy Ötzit járás, futás közben vagy állva lőtték-e meg. Ám úgy tűnik, hogy a nyilat Ötzi alól lőtték ki, ami azt sugallja, hogy a gyilkos vagy térdelt vagy a hegyen lejjebb helyezkedett el. A nyílvessző figyelemreméltó erővel csapódott be, behatolva a jégember lapockájába.

Ötzi az utóbbi évek egyik legjelentősebb régészeti lelete. Nevét az Ötz-völgyről kapta, ahol megtalálták. Akkor még viselte kecskebőr lábszárvédőit és egy fűköpenyt. Rézfejű fejszéje és tegeznyi íja közelében hevert. Első pillantásra a kutatók azt hitték a hideg és az éhség végzett fele, ám végül meg tudták állapítani, hogy egy konfliktus követő sebeibe halt bele. Ötzi körülbelül 159 centi magas volt, 46 éves, ízületi beteg és ostorgilisztával fertőzött.