A logika sajnos az állítás mellett van, azonban ez nem jelenti azt, hogy utazni marhaság lenne. Sőt, utazni jó, még akkor is, ha bármennyire igyekszünk elmenekülni a problémáink elől, azok makacs következetességgel utolérnek minket. A differencia annyi, hogy egy új, esetleg szép környezetben kell szembesülnünk a nehézségeinkkel. Márpedig van az a probléma, amit könnyebben oldunk meg egy tengerparton, mint egy unásig ismert munkahely négy fala között.

Ez már elég indok lenne az utazásra, azonban ennél még akad fajsúlyosabb érv is az utazás mellett: az ismeretlen, a kaland, a szokatlan, meglepetésekkel vagy épp kiszámított élményekkel tarkított gyönyörű táj, város, műalkotások, emberek... Az érzékszervekre gyakorolt élmények sokszor bolond vállalkozásokba is hajszolják az utazót, mint például nemrég engem is, amikor Hurghada egy nem éppen felkapott mellékutcájában vettem a bátorságot és megízleltem a frissen préselt félliternyi cukornádlevet, mely a helyiek kedvelt frissítője. Mennyeien finom volt, de valahogy mégsem vette be a gyomrom, amit a két napra rá menetrendszerűen érkező hasmenésem elég zajosan jelzett. Mindenesetre tanulságos volt, ugyanis ismét megtapasztalhattam, hogy a bohém, hedonista természetemet még mindig képtelen vagyok kordában tartani és ennek sokszor igen nagy ára van.

Persze ezért nem kellett volna elutazni Egyiptomba, mert tudhattam volna ezt itthon is, de mégis mennyivel érdekesebb mindezt a tengerparton felfogni ésszel. Így aztán testvérem okoskodása, miszerint inkább adjam oda nekik az Egyiptomi út árát, és ők ezért garantáltan biztosítják számomra a heti kétnapos hasmenést nem tűnt értelmes alternatívának.

Pedig a logika az érvelésük mellett van. Hiszen itthon is akad olyan elhagyatott kisutca, mint Hurghadán, ahova józan ésszel ember nem megy be, és pláne nem fogyaszt ott semmit, mi több, alkalmasint itthon sem kerülne többe egy frankó vírust összeszedni, mint ott. Igaz, itthon nem cukornádat préselnének a poshadt vízben elmosott poharakba, hanem tablettás borból készült fröccsöt, viszont mindkettő üdítő különlegesség lenne számomra, mert egyiket sem iszom normális körülmények között a hétköznapokban.

Viszont van azért komoly differencia is: Hurghadán 27 fok volt árnyékban, itthon meg alig 5. A 18 éves pultos lány kendőt hordott és talpig fel volt öltözve, márpedig ez a két adat itthon egyetlen csehóban sem tipikus, merthogy 18 éves, pláne csinos pultos lány egyetlen kocsmában sincs, főleg nem kendőben. Ott sivatag van, itthon még erre várni kell 50 évet az időjósok szerint.



Megjegyzem, lassan kezdem érteni ezt a fene nagy érdeklődést az Európai országok részéről az észak-afrikai régió iránt. Ugyanis, ha minden tragédia-előrejelzés beigazolódik, akkor Európának nagy szüksége lesz a sivatagi tapasztalatokra. És ha így nézem a mostani őrült nagy inváziót a hazai utazni vágyók részéről, akkor bölcs előrelátás a részükről az ottani tapasztalatok eltanulása. Más kérdés, hogy sokkal okosabb és előrelátóbb lenne az itthoni helyzet javításán szorgoskodni, amíg nem késő, de ahogy a bevezetőben említett gondolat mondja, az ember szeret elmenekülni a gondjai elől, még ha erre fikarcnyi esélye sincsen.

Azonban nekem sikerült rátalálnom az utazás értelmére, hiszen tudatosan olyan helyszínt választottam, ahol nincs semmi és senki. A hotel tíz kilométeres körzetében a sivatagon és a tengeren kívül más nem volt, így olyan ingerszegény közegben lehettem, ahol garantáltan lenyugodhatott az itthoni hajtástól kilúgozott idegrendszerem. Ez olyannyira bevált, hogy mire hazaértem már egyenesen kívántam azt a nyüzsgést, amit elmentemkor még kimondottan rühelltem és legszívesebben a pokolba kívántam. Újból tudtam örülni annak, hogy itthon magyarul beszélnek, hogy a budapesti közlekedés katasztrofális, hogy indokolatlanul drága minden és mindenáron politikával akarják kínozni az agyamat. Szavamra még arra is vetemedtem, hogy öt év után belenéztem egy politikai vitaműsorba, pedig kevés nagyobb értelmetlenség létezik a világon! Ezt szerencsére két és fél perc után ismét tudatosítottam magamban…

Magyarán minden gondom megmaradt, minden problémám, nehézségem hűségesen megvárt, mindössze annyi változott, hogy kedvem volt velük ismét foglalkozni. Márpedig az utazásnak, kikapcsolódásnak ez a lényege. Kívülről, más szemszögből látni magunkat és a problémáinkat, amik egészen más arcukat mutatják. Esetleg olyan arcukat, ami szerethető, vagy legalábbis elviselhetőbb, mint amivel minden nap találkoztunk eddig.

Persze a bölcs pontosan tudja, hogy a dolgoknak végtelen alakja van, és csak az emberi fantázia, hozzáállás dönti el, hogy melyik arcát nézzük és fogadjuk el, azaz szeretjük vagy rühelljük azt a valamit, valakit. Vagyis, ha más oldalról nézzük, akkor az utált valami/ki szerethető is lehet. Ezért a tanulságért pedig marhaság elutazni háromezer kilométert és elkölteni egy lavór pénzt.

Azonban igazán bölcs ember, aki nemcsak pofázza, hanem éli is azt, amit mond, alig akad. Így aztán én is elutaztam Egyiptomba és rohadt jól éreztem magam ott és most itthon is. Nekem megérte, de azért esz a fene, hogy végre igazán bölcs lehessek. Mennyi mindent megspórolhatnék…