Múlt héten közös felvonulást szervezett a Levegő Munkacsoport, a Greenpeace és a Critical Mass. A rendezvény sikeresnek bizonyult, ha másért nem, hát azért, mert Daryl Hannah is lelkesen csatlakozott a STOP SZMOG kampányhoz. A Főpolgármesteri Hivatal tőle is kapott egy képeslapot, mint ahogy a szervezetektől elég gyakran.
A február 11-ei felvonulással mit akartak elérni?
A Greenpeace keresett meg minket ezzel a Szmog-ellenes ötlettel először. Mivel nagymértékben vagyunk e témában érdekeltek, igent mondtunk. A Levegő Munkacoport, a Greenpeace és más bringás szervezetek egy ilyen felvonulás alkalmával ott érnek össze, hogy mindannyiunkban van egy kép a városról, amilyet szeretnénk, ha egyszer olyan lenne, jól működne. Több példát is láthatunk Nyugat-Európában különböző városokról, ami követendő példaként él bennünk. Persze nem mindenben egyeznek meg a célkitűzéseink, azonban a múlt heti felvonulás okán a Levegő Munkacsoport legtöbb elvével egyetértünk.
Folyamatos kapcsolatban állnak ezek a szervezetek? Egyértelmű, hogy bizonyos célkitűzésekben próbáltok közösen fellépni, de vajon hosszútávon is sikeresek lehetnek-e ezek az együttműködések?
Egy zöld aktivista, aki mondjuk még biciklista is, a Levegő Munkacsoport tanulmányain nő fel. Ők a szmog-kérdés legnagyobb szakértői. Hatalmas mennyiségű anyagot halmoztak fel, ami letölthető, olvasható ugyan, de az emberek nagy része nem ismeri ezeket. Nem vagyok a csoport tagja, de azt látom, hogy inkább az a kép alakult ki a Csoportról, hogy ők minden jónak elrontói. Ez látható például az M0-ás kapcsán, vagy a metróépítés kapcsán. Tanulmányaikban megdöbbentő adatokat olvashatunk. Tény, hogy még három éve én is azt gondoltam, hogy bolondok. Most viszont azt gondolom, hogy korukat meghaladó zsenik.
Lehet azt mondani, hogy a Critical Mass képvisel valamilyen politikai nézetet?
Nagyon síkos a jég e tekintetben, és mi különösen óvatosan kezeljük a kérdést. A Critical Mass főszervezői eleve különböző politikai nézeteket vallanak, szerencsére. Ugyanis nem jelenhet meg a Critical Mass-ben egy konkrét politikai vélemény, legfőképpen azért, mert ez egy tömegmozgalom. Ha elkezdünk jobbra-balra húzni, abban a pillanatban az emberek fele nem tud azonosulni a szerveződés lényegével. Ugyanúgy, ahogy a társadalomban lövészárkok alakultak ki, nagyon megosztanánk a mozgalmat és azonnal szakadék képződne. Igyekszünk tehát következetesek lenni. Jelenleg mind a főváros, mind az ország vezetése baloldali-liberális. Ha valamilyen akciót szervezünk, gyakran ránk fogják, hogy ellenzékként tesszük. De fordítva is megkaptuk már: az MTV-székház ostroma miatt el kellett halasztani a felvonulást. Akkor meg azt mondták, biztos balra húzunk.
Mikor Amerikában elsőként tűnt fel a Critical Mass, egy New York-i felvonulás alkalmával a rendőrség tömeges letartóztatásokat és kerékpárelkobzásokat hajtott végre. Magyarországon szerencsére még nem volt erre példa, igaz?
Minden hónap utolsó péntekjén egy-egy kisebb felvonulást szoktunk szervezni, amit nem jelentünk be. A rendőrség minden alkalommal ott van velünk. Inkább minket őriznek. Zsákutcának tartom azt az elgondolást, hogy a Critical Massnak arról kéne szólnia, hogy csakazértis... Ez az üzenet azt jelenti, hogy a felvonulás a lényeg. Pedig nem. A tömeges biciklizésnek arról kell szólnia, hogy eredményt akarunk elérni. Ehhez pedig tömeg szükséges. Ez pedig éppen, hogy nem lehet illegális. Ha illegális egy ilyen felvonulás, sokan nem csatlakoznak hozzá. Amerikában azért történtek összetűzések és botrányok, mert illegalitásból építkeztek. Mi itthon a kezdetektől fogva igyekszünk ennek az ellenkezőjét tenni. Lehet, hogy így veszít a dolog a varázsából, de beválik. Érdekérvényesítésként ez a legjobb módszer.
Valóban sikeres a mozgalom, hiszen évről évre egyre többen vannak.
A legutóbbi felvonuláson harmincezren voltunk a fővárosban. A vidéki városokban 2000-2500 közötti résztvevőkről beszélhetünk, de valóban folyamatosan csatlakoznak hozzánk.
Intézményesül a Critical Mass valamilyen formában?
Nincs hivatalosan bejegyzett szervezet mögötte, bár a mozgalmat több szervezet is támogatja, mint például a Hajtás Pajtás. A felvonulásokhoz csatlakozik az összes bejegyzett kerékpáros civil szervezet, főleg a Magyar Kerékpáros Klub, a Városi Biciklizés barátai, a Bringaút Egyesület vagy a Zöld Fiatalok egyesülete. Mikor szakmai munkát végzünk, például petíciót állítunk össze, akkor csatlakozik a Védegylet, a Levegő Munkacsoport, és mások, akik a „tudósokat” adják, nem az utcai hőzöngőket. Nincs konkrétan egy főnök sem. A vidéki városok főszervezői közül egyiket sem ismerem. Nagyon jól működik így is a kommunikáció és a szervezés: szinte mindent a honlapon tudunk megszervezni, blogokon, a wiw-en, üzenőfalon, a RiadóHíradó levelezőlistán, ismerősök között szervezzük.
Lehet ezt a szubkulturát valahogyan tipizálni?
Van egy kemény mag, ez a városi csoport. Ők azok, akiket februárban, télen is bringán látsz. Meggyőződésből teszik a dolgukat, és nagyon aktívak. És még a ruhájukról is felismerhetőek. Egyébként jó lenne, ha ez a szubkultúra- jelleg megszűnne, mert nagyon szeretnénk meggyőzni a fővárost arról, hogy vállaljon részt a kampányban. A Közlekedési Minisztériummal szintén próbálunk tárgyalni.
És hol tartanak ezek a tárgyalások?
Még gyerekcipőben járunk. Sajnos a vezetők többsége szívesebben épít néhány kilométer bicikliutat, amelyik megnyitóján aztán szalagot lehet vágni, el lehet mondani 20 sajtótákékoztatón hogy ennyi és ennyi út épült, de közben a kerékpárosok helyzete alig változik. A lényeg az lenne, hogy az emberek megértsék, miért jó kerékpározni. Ezért mi megpróbálunk tenni érte. Az látható, hogy a bringások száma exponenciálisan nő. Minden európai fővárosban, amelyik szmoggal vagy dugókkal terhelt, kiszökik a szelepen a bicikliskultúra előbb vagy utóbb.
Mikor érünk arra a szintre, amire azt mondják, rendben van?
Ez a kérdés függ a földrajzi adottságoktól, a város nagyságától is. Nálunk az adottságok adottak, főleg Pesten. Berlinben a közlekedés 15 százalékát teszik ki a biciklisták. Nálunk ez egyelőre 2-3 százalék. Nem kell túl sokat tennie a városvezetésnek, hiszen ez a szám önmagától emelkedik. Csak az infrastruktúrát kéne fejleszteni. De egészen máshogy, mint eddig.
Azaz?
Nem a gyalogosok kárára kéne bicikliutakat csinálni, és össze kéne egyeztetni a parkolással is. Ez az egész mozgalom egy kisebbségi komplexusból táplálkozik: hiába van tábla, nincs elsőbbséged, hiába van kerékpárutad, egy terepjáró áll a kerékpár-úton, a gyalogosokkal harcolnod kell, satöbbi. Ezáltal pedig kialakul egy lázadó szubkultúra: harcos bringás leszel és kialakul a „gerilla-közlekedés”.
Mikor lesz felvonulás legközelebb?
Áprilisban, bár ez függ a márciusi eseményektől is. Nagyon rosszul alakult, hogy ősszel le kellett mondanunk a rendezvényt, hiszen nagyon sok munkát fektettünk a szervezésbe. Aznap este körbetelefonáltunk, és mindenki számára egyértelmű volt, hogy van kockázat, és lefújjuk az egészet.
Nem gondoltak arra, hogy a felvonulás lehetne akár ellen-felvonulás is? Vagy az egyértelmű politizálásnak minősült volna?
Eszünkbe jutott. Én személy szerint elmennék egy ellen-felvonulásra, és tudom, hogy nem csinálnék semmi rosszat. Magamért tudok felelősséget vállalni. De a többiekért már nem. Főleg akkor, mikor látom a tévében az ostrom közvetítésekor, hogy Critical Mass-es pólóban sétálgat egy srác a tévé épületében. Ilyenkor elbizonytalanodik az ember, kinek a nevében vállal felelősséget. Ráadásul az útvonal is zűrös volt, mivel a felvonulás előtt egy órával még 30-40 könnygázgránátot lőttek ki az Andrássy úton.
Hogyan tovább?
A Critical Mass igyekszik átcsatornázni egy hivatalos érdek-képviseleti szervezetbe, a Magyar Kerékpárosklubba minden aktivitását. Ez már egy jól működő szervezet: ők tárgyalnak az önkormányzatokkal, mérnökökkel együtt tervezik a bringautakat, ők lobbiznak, sőt kerékpáros frakciót szerveznek a parlamentben. Mi ehhez csak asszisztálunk kívülről.
