Ritka alkalmak egyike a mostani: egyedül érkeztél a stúdióba. Rita otthon, Cegléden pihen a szüleivel és a kutyájával, Sidi a bevallása miatt bent ragadt az APEH-ben, Miki és Andris szintén Cegléden vannak.
Gondolom, nem sokáig lesztek külön, hiszen kezdődik a turnétok. Március harmadikán indul, és majdnem egész évben tart. Lesznek úgymond „kiemelt” koncertek, fesztiválok, emellett főiskolai, egyetemi klubokba is ellátogatunk. A március 19-ei Almássy téri bulin Kowalsky – akit a Black-Outból, illetve a Kowalsky meg a Vegából ismerhetünk – lesz a sztárvendég. Készülünk egy nagy ceglédi koncertre is, ami június 13-án kerül megrendezésre. Ez azért fontos számunkra, mert tavaly gondoltunk először arra, hogy hagyományt teremtünk Cegléden, hiszen mi is ceglédiek vagyunk. Úgyhogy mostantól minden évben lesz egy ceglédi buli is. A tavalyi év sztárvendége Varga Zsuzsa és Jamie Winchester voltak, idén pedig Szekeres Andris jön a Junkiesból.
Most tehát pihentek? Azt azért nem mondanám. Szeptemberben jelenik meg a Zanzibár ötödik albuma, már most elkezdtünk keményen próbálni. Nyáron stúdióba vonulunk, addig pedig be kell fejeznünk a dalokat is.
A honlapotokon lehet olvasni a legújabb klipetek forgatásáról. Úgy láttam, meghirdettétek a forgatást, hogy a rajongók is részt vehessenek rajta. Nem színészeket kerestünk, hanem valóban azt szerettük volna, ha a saját rajongóink szerepelnek statisztaként a klipben, amit egy rockklubban forgattuk. Persze a rendező adott utasításokat a szereplőknek, de szabadabb volt a statiszták mozgástere. A főszereplőt azonban válogatás útján találtuk meg. Balladánk egy lány szerelmi „nyűglődéséről” szól, ehhez pedig megtaláltuk az ideális főszereplőt.
Hogy születnek a dalok? E ballada esetében például kinek volt szerelmi bánata? Nagyon sok variáció van. Általában mindenkinek a keze benne van egy dal születésében, mivel a végeredmény a stúdióban áll össze, ahol mindenki ott van. Sidi és én vagyunk a dalszerzők, én a zenéért vagyok felelős, Sidi a szövegekért, de a többiek is írnak.
Mindenképpen lányénekesben gondolkodtatok? Egyértelmű volt mind a négyünk számára, hogy lányt akarunk a csapat élére. Úgy gondoltuk, érdekes lehet, ha egy rockzenekarnak női frontembere van.
Volt már köztetek bármiféle konfliktus? Nem szépítek: volt többször is. Nyolc év sok idő. Akár egy házasságban, itt is előfordulnak viták, ennek ellenére soha senki nem akart kiszállni, és meg tudtuk oldani a gondokat. Teljesen természetes ez ilyen hosszú összezártság után, hiszen évente legalább száz alkalommal együtt vagyunk. Különbözünk, így nyilván gyakran vannak kisebb-nagyobb „összecsapások”. Van, aki azt szereti, ha le van húzva az ablak a buszban, mert meleg van, a másiknak meg huzatot kap a szeme. Az egyik dajdajozna hazafelé, mert sokat ivott a koncerten, a másik meg aludni szeretne... És persze szakmai viták is kialakulnak néha, de ezek nem komolyak: egyikünk balladásra venné a figurát, másikunk meg keményebb hangvételt, rockosabb hangzást akarna. De mindenki eljutott saját magában addig, hogy megtanulja, hogyan kell viselkednie.
Vannak kifejezetten olyan szituációk, helyzetek, emberek, amik vagy akik hatására ihletet kaptok? A zene nyilván más zenéből táplálkozik, remélhetőleg tudat alatt. Nem lekoppintásról van szó, csak arról, hogy többféle dal, stílus hat ránk, és ebből építkezünk. A szöveg születése pedig a környezetünktől, az életünktől függ. A saját érzéseinket próbáljuk megfogalmazni rajongóink számára.
Rita nemrég kapott egy szponzorotoktól autót. Kevés csapat mondhatja el magáról, hogy sikerült szponzort találniuk... A könnyűzenében – a lemezeladások csökkenése miatt – jóval kevesebb pénz van, mint azelőtt. A kultúrától vonják el elsőként a pénzt az emberek. Nyilván mindenki számára az a legfontosabb, hogy egyenek és meleg legyen a lakásban. A CD- vagy koncertbelépő árát ma inkább félreteszik. Ezért fontos ma egy zenekarnak, hogy szponzort találjon. Ezért kapott Rita egy autót.
Ha a Zanzibár nem alakult volna meg, milyen szakmában tudnád elképzelni magatokat? Elég sok sikert elértünk, nem tudom már objektíven kezelni ezt a dolgot... Én 14 évesen tudtam, hogy zenész leszek. Végzettségemet tekintve énektanár vagyok, és a többiek számára is a zene az első. Annak ellenére, hogy például Rita rendőr, András az MTA ifjú kutatója, környezetvédő, szociológus, geográfus egyben. Ezek a dolgok egyébként tökéletesen kiegészítik egymást. Ha épp az egyiket csináljuk, vágyunk a másikra, és fordítva. Sidi most nyitott egy hangszerboltot, én egy házi stúdiót nyitottam, szóval mindenkinek van más is még az életében.
Kizárólag a Zanzibár számára írsz dalokat? Egyelőre igen, bár tervezem, hogy a későbbiekben másnak is írhassak. Sok olyan dal született már a stúdiómban, ami nem „zanzibáros”.
Milyen a nem „zanzibáros” zene? Szélsőségesebb hangvételt jelent. Népzenei-, jazzes és elektro-motívumokat is felhasználok. A következő lemezen egyébként „merészebbek” leszünk, ahol elképzelhető, hogy ezek az elemek is fellelhetőek lesznek. Én nagyon elvadulok, ha zenéről van szó. A jazztől kezdve egészen a legkeményebb metalig mindent szeretek. Amikor összeáll az öt ember, a szélsőségek metszetbe kerülnek. A végeredmény így születik.
