Tisztább levegő, naposabb nyarak: így világosodott ki Kelet-Európa nyári égboltja az ipari szennyezés csökkenésével
A felszínre érkező napenergia erősségét leginkább két tényező határozza meg:
- mennyire felhős a nappal és
- mennyire tiszta a légkör.
Magyarországra a legtöbb napenergia júliusban érkezik. Bár ilyenkor a nappalok összességében már kissé rövidebbek, mint júniusban, általában kevesebb a felhő is. Ez alól a közelmúltban kivétel volt az idei (2025) rendkívül napos, meleg és száraz június. Éves átlagban a legtöbb besugárzást pedig a Nagykunságon és a Tisza-Maros közében mérhetjük.
A rendszerváltás után a hazai nehézipar összeomlásával, valamint a levegőminőség védelmében létrejött nemzetközi egyezményekkel összhangban hozott intézkedésekkel jelentősen csökkent a légkörbe kerülő szennyezőanyagok, főként a kén-dioxid mennyisége. Egyre kevesebb aeroszolrészecske került a levegőbe, ami kettős hatással járt: egyrészt a légkör ma már jobban átengedi a napfényt, másrészt mivel csökkent az antropogén eredetű felhőképző magok száma és a légkör relatív nedvessége is, ezért kevesebb a felhő. Ez az ún. világosodás, ami végeredményképpen kissé melegíti a légkör felszínközeli rétegét, de hatása összességében jóval kisebb, mint a szén-dioxid vagy a metán okozta üvegházhatás-erősödésnek és ezáltal a globális felmelegedésnek.
Ha a legutóbbi és az azt megelőző 30 éves éghajlati normálidőszakot (azaz 1965–1994-et és 1995–2024-öt) összehasonlítjuk az ERA5 adatbázis alapján, egyértelműen látszik, hogy nyáron nőtt a nagy besugárzású napok száma, míg a kevésbé naposak aránya csökkent. Ezt valószínűleg mindannyian érezzük is a bőrünkön. Ha a naposabb nyári napokat, azaz a 270 W/m² feletti besugárzást elérő nyári napokat nézzük, manapság átlagosan 29 ilyen napunk van, ami tízzel több, mint a korábbi klímaátlag. Főként Kecskemét, Szekszárd és Szeged térségében nőtt ezen napok száma, ugyanakkor százalékosan épp a korábbi nehézipari központ, az Északi-középhegység térsége világosodott a leginkább.
Ha Magyarországon túl, kicsit távolabbra tekintünk, nemzetközi kutatások megállapították, hogy Kelet-Európában figyelhető meg a legerőteljesebb nyári világosodás, illetve hogy az 1990-es években még az emberi eredetű aeroszol-szennyezés csökkentése volt a fő oka a világosodásnak, utána, a 2000-es évektől kezdve viszont már inkább a felhőzet csökkenése okozta a nagyobb besugárzást. Úgy tűnik, jókor kezdtük el a napenergiát komolyan hasznosítani: ma már jóval több energiát tudunk a Napból kinyerni, mint 30 évvel ezelőtt.
A jövőre nézve két jövőképet vizsgáltunk a legújabb CMIP6 klímamodell-szimulációk eredményei alapján:
Ha elfogadjuk, hogy térségünkben az emberi eredetű aeroszol-kibocsátás csökkentésének a jövőben már nem lesz számottevő sugárzásnövelő szerepe, és a felhőzet csökkenését elsősorban a relatív páratartalom visszaesése okozza, akkor nem meglepő, hogy már csak kis további nyári világosodás várható hazánkban. Az eredmények szerint a naposabb nyári napok száma északon 1-2 nappal, délen legfeljebb 3-5 nappal növekedhet a 21. század végéig, függetlenül a választott jövőképtől. Ennek oka valószínűleg a felhőzet további mérsékelt csökkenése.
A teljes cikk itt olvasható
