Török gladiátorokról regél a temető
Egy kutatócsapat úgy hiszi, első alkalommal bukkant egy gladiátortemetőre. A csontok és a sérülések elemzése újabb betekintés engedett abba, hogyan éltek, harcoltak és haltak meg ezek az emberek. A maradványokat a törökországi Ephesusban találták meg, mel
2007. május 3. csütörtök 08:32 - Hírextra
A gladiátorok az ókori világ hősei voltak. A régészeti leletek ünnepelt hősökként jelenítik meg őket a mozaikoktól kezdve a graffitiig. Gladiátor motívumok jelennek meg a római kori ásatásokból származó olajlámpák közel harmadán. Ám mi mindent tettek kockára az arénába lépéskor? Volt egyáltalán esélyük a túlélésre? Ehhez hasonló kérdésekre kaphatnak választ a kutatók a gladiátor temető vizsgálatával.
Az ephesusi, több ezer csontot tartalmazó sírokat három sírkővel együtt kerültek elő, melyek mindegyike gladiátorokat ábrázol. Két bécsi patológus - Karl Großschmidt professzor és Fabian Kanz professzor - az elmúlt öt év nagy részét azzal töltötte, hogy katalogizálta és elmezte az egyes csontok korát, a sérüléseket és a halál kiváltó okát.
A kutatók legalább hatvanhét egyénre bukkantak, majdnem mindegyikük életkora 20 és 30 év között volt. Az egyik legfontosabb bizonyíték, hogy mindegyiküknek számos begyógyult sebe volt. Kanz és Großschmidt szerint mindez azt sugallja, hogy nagyra becsült, jó és költséges orvosi kezelésben részesülő egyénekről volt szó. Az egyik test sebészeti amputáció nyomait is magán hordozza.
A többféle seb hiánya a csontokon azt sugallja, hogy az egyének nem kaotikus, tömegverekedésekben vettek részt, hanem szervezett párharcokban, ahol szigorú szabályok uralkodtak. A patológusok a csontokon beforratlan sebeket is kimutattak, melyek azt mutatták, hogyan hajtották végre a kivégzéseket a legyőzött ellenfélen.
A csontsérülések nem mindennaposak, hanem igen szokatlanok, főleg azok, melyeket háromágú szigony hagyott maga után. Számos olyan koponyát találtak, melyeken három, furcsa lyuk tátongott. Ám nem minden fejsérülés származott ilyen szigonytól. A koponyák egy részén négyszögletes lyukak találhatóak, melyek az ismert gladiátorfegyverekkel nem jöhettek létre. A kutatók szerint inkább egy nehéz pöröly okozta azokat.
Kanz szerint sok régész támogatja azon elméletet, mely szerint az arénában volt egy "segítő", aki megadta a gladiátoroknak a kegyelemdöfést. A kutató azt feltételezi, hogy az ily módon kivégzett gladiátorok kiválóan harcoltak, így nem ítélhette őket halálra sem a közönség, sem a szervező, viszont sérüléseik miatt nem volt esélyük a túlélésre.
A gladiátorok főleg hadifoglyok, rabszolgák vagy elítélt bűnözők voltak. Ha egy gladiátor három éven át életben maradt az arénában, kivívta szabadságát. Azok, akik ezt elérték, gyakran a gladiátoriskola oktatóivá váltak. Az egyik Ephesusban talált csontváz a jelek szerint egy ilyen nyugalmazott harcosé volt. A kutatók képesek voltak majdnem az egész testet rekonstruálni. A harcos fején korábbi harcok során szerzett gyógyult sebek jelei látszanak, ám azok egyike sem volt halálos.
A történelmi feljegyzések azt sugallják, hogy a gladiátorok túlélési esélye igen csekély volt, sokan úgy vélik ez körülbelül 3:1-hez volt az arány minden egyes alkalomnál. Ám úgy tűnik, hogy az ephesusi gladiátorok egyike életben maradt és "nyugdíjas" éveit is megérte, közölte a hirado.hu.
